“Bársonyos, tiszta és hideg,
Az égbolt felettünk remeg”
…
“Kábán, vakon, részegen,
Futunk át az életen”
…
“Akad, aki érti mit jelent,
Hogy az a húr csak megfeszülve zeng!”
Ákos: Érintő
Az a tél, amikor minden együtt játszik. A hópihék összekapaszkodnak, a hőmérséklet kedvez a ropogós porhónak - olykor hófutásnak, elesésnek, belehempergésnek - a szél messze jár, nem rezdül semmi, minden természeti és mesterséges formára tiszta, fehér huzat kerül.
A kövek a patak partján hósapkát kapnak - de az is lehet, hogy hóvakond lakik alatta (köszi Bori :-) ) - a fák ágai tojáshabot öltenek, a háztetők ráncos hórokolyát kapnak, a művészi alkotások új értelmet kapnak, még az egyszerű kerítések is díszbe öltöznek.
 |
| Egyetlen élénk szín távol és közel |
 |
| Egy sima, egy fordított... |
 |
| Ki mit lát? |
 |
| Érintetlenül |
Előző este óta szünet nélkül esett a hó. Az a reggel, amikor sokan nem indulnak útnak, ha nem muszáj, mindenütt csúszósság. Kezdődik a báli szezon, az autók is táncoltak az úton.
A közeli vízeséses Jenbach folyó pontosan jó kirándulásnak ígérkezett. Bár ez a Wendelstein (1.838 m) hegyeiről lefutó sebes patak, néhol folyó minden évszakban gyönyörű. Nyári smaragd színét most fehér fodros varázsköpenyre cserélte.
Lakott területen letisztított utakon haladhattunk. Később a patak mentén, az erdőn át a már előttünk járó természetkedvelők tapostak nekünk utat.
 |
| Szerintetek? |
 |
| Infopavilon |
Elértük a vízeséses szakaszt, ahol a mesterséges vízlépcsők egymást követik. Jóval szelídebben zuhogott alá, mint a melegebb hónapokban, azért teljesen még nem fagyott be. A látvány csodálatos! Mindenki engedje szabadon a fantáziáját, ha ilyet lát, érdekes dolgokat fog felfedezni.
 |
| Mint a cseppkövek, csak jégből |
 |
| Tojáshabos |
A sűrű erdő talaját is hóval fedte. Minél feljebb haladtunk annál erősebben hullott a hó. Kezdetben dara, majd nagyobb pelyhek.
 |
| Kőomlás blokkolók |
Egyszer csak a magas fenyők alatt haladva - talán egy madárnak köszönhetően - leomlott egy nagyobb adag hó, ami egy "minilavinát" indított el és beterített bennünket is. Hirtelen felocsúdásomból egy kép is készült.
Megcsendítettük a csőharangokat és indultunk visszafelé. A Café Millau meleg fogadója már várt bennünket.
 |
| Nem látszik a Wendelstein a hófelhőktől |
“A télre várni kell.
Ó, a télre várni kell,
Hogy hóval fedjen el,
És ne ébresszen fel
Örök álmomból,
Örök álmunkból…”
Ákos: Minden ami szép volt