Párizs karácsonyra

Tavaly karácsonyra egy különleges meglepetést kaptam a páromtól, három nap Párizsban, a szerelmesek városában - karácsonykor. Nagyon örültem a meglepetésnek, sok időm nem is volt gondolkodni - december 23-án tudtam meg - csak gyorsan össze kellett pakolni a másnapi induláshoz. 

Már a repülőút is nagyon jó volt, München még szürke hűvös télies fogadtatása után, Párizsban kellemes 8-10 fok volt, télnek-hónak nyoma sem. Vöröses naplementében érkeztünk a párizsi Charles-de-Gaulle repülőtérre.

A felhők alatt még München

Landolás Párizsban

A francia karácsonyi forgatagban próbáltunk orientálódni a szállodánk felé. Minél többet szerettünk volna a városból, az ott élőkről ez alatt a pár nap alatt megismerni, ezért szóba sem jöhetett a “taxiba ülünk és a szállodánál kiszállunk” variáció. 

A kevés angol és még kevesebb francia nyelv tudásunkkal próbáltuk először az automatánál a RER jegyeinket megváltani... Biztos, ami biztos alapon először az információ hosszú sorát vettük célba. Nem is kellett sokáig várnunk, jött a kedves-türelmes egyenruhás fiatalember, kiszólított bennünket a sorból és készségesen segített a jegyvásárlásnál, hol mire szálljunk fel, hol kell átszállnunk stb. Kellemes meglepetésként ért bennünket, pedig ez még csak a kezdet volt. A szállodát keresve is több járókelőt megkérdeztünk és mindenki segítőkészen magyarázott, aztán mikor három egyenruhás biztonságiőrt kérdeztem a szállodánk legrövidebb megközelítési módjáról, akkor elámultunk... Készségesen "googliztak" a mobiljukon, majd az egyikőjük kiugrott az autóból leállította a legközelebbi autóbuszt, elmagyarázta a sofőrnek, hogy mi hova szeretnénk eljutni - “felrakott bennünket a buszra” :-) - és kellemes karácsonyt kívánt. A buszsofőrnél jegyet sem kellett váltanunk, a kívánt helyen megállt és mutatta az irányt, hogy merre találjuk a szállodánkat...  

                                                             Joyeux Noël !

Este a szállodában tanulmányoztuk útikönyvünket, mi fér bele röpke városlátogatásunkba, milyen útvonalon haladjunk.

A Notre Dame, az Eiffel-torony, Louvre és a Champs-Élysées, a Diadalív mindenképpen szerepeltek a listánkon. Ébredés után hamar megreggeliztünk - amolyan franciásan...:-S - és bevetettük magunkat a városba!

A Szajna partján

Háttérben a Notre Dame székesegyház

Igazságügyi Palota

Gyerekkoromban nagy hatással volt rám Victor Hugo: Hunchback of Notre Dame ( A púpos/A Notre Dame-i torönyőr) 1939-es fekete-fehér feldolgozása. Nemcsak a színészek előadásmódja, hanem az épület, a Notre Dame maga. Készültem a találkozásra és a várt hatás nem maradt el...elbűvölt. Hosszú sorok vártak a bejuthatásra karácsony első ünnepén. A francia televízió élő adásban közvetítette a karácsonyi misét. Az a hangulat, az orgona zenéje, a fények, az illat, az épület csodaszép faragott kőcsipkéi, homlokzata, ablakai, letisztult gótikus stílusjegyei a mai napig bennem élnek. Meghatározó és különleges élmény volt számomra, mindkettőnk számára. Elfelejtettük az időt, csak a pillanatnak éltünk...

Notre Dame

Karácsonykor a Notre Dame előtt

Kígyózó sorok

"Miasszonyunk"

Sejtelmes fények, meghitt hangulat

Az orgona

Színes ablakok

Szikrázó napsütésben

Ragyogó napsütésben karácsonykor

Meglepő módon a sorok gyorsan haladtak, nem kellett sokat várni a bejutásra. A belépés ingyenes, egy jótékonysági automata érmeket kínál a támogatásra.

Limitált kiadás 2011-ből

A téren a várakozó látogatók nagyrésze az odagyűlő galambokat és verebeket etette. Egy piros kabátos, pomponsapkás lány hamar magára hívta a figyelmet, minden fotóst gépének használatára ösztönzött.

Kézből evő szelíd galambok

Utunk a “szent folyó”, a Szajna mentén haladt tovább, - természetesen a szerelmesek hídján keresztül.

Megszámlálhatatlan szerelmi-lakat

:-) 

Széles hidak, sugárutak

A Louvre felé

A közismert üveg kupola

A parkon túl az Eiffel-torony magaslik

Jardin des Tuileries parkja

Amikor a hóhért akasztják alapon...

Őt fotózta

Óriáskerék a Concorde-téren

A végtelen Concorde-tér

Obeliszk a Concorde-téren

Irány a Champs-Élysées és a Diadalív

Hó hiányában a Champs-Élysées karácsonyi vásárában a faházakat hófehérre festették - téliesítették. Az utca mindkét oldalán kínálták az árusok a portékáikat, finomságokat.

Gofris bódé

Sajt félék megszámlálhatatlan mennyiségben

Füstölt halak

Vadhúsok, szalámik, sajtok

Óriásserpenyőben sülnek a finomságok

Az illatok hatására is meg kellett kóstolnunk egy francia ételt a tartiflette-t. Burgonya, hagyma, szalonna, sajt, creme fresh alapanyagokkal készült. Helyenként változó elkészítéssel biztos más és más ízhatással, akár jó is lehet. Mi nem lettünk rajongói ennek az ételnek, pedig az alapanyagok jók.

Hatalmas serpenyőnyi francia tartiflette

Német specialitások..... :-)

Legszélesebb és legnagyobb presztizsű sugárút Párizsban a Champs-Élysées. Minden közismert márka, cég képviselteti itt magát. Többek közt egy volt munkaadóm is...

Egykori munkaadóm

Miután mi nem tartozunk a “márka-freakek” közé történhetett meg a következő. Míg a breakdance utcai művészek műsorukkal, sportos-dinamikus mutatványaikkal szórakoztatták az utca járókelőit és bennünket is, egyszer csak egy távol-keleti csoport sikongására, ujjongására lettünk figyelmesek. De nem az utcai táncosok miatt volt a nagy ováció, fényképezés... Előre mentem a tömegben, hogy láthassam és lencsevégre vehessem én is a szenzációt... No, ez volt a szenzáció a mandulaszemű turistáknak:

Louis Vuitton

Sokkal érdekesnek találtuk a Champs-Élysées más épületeit, érdekességeit. A táncosok fantasztikusak voltak.

Ügyes breakdance-esek

Karácsonyi díszítés

Abercrombie & Fitch

Hamarosan elértünk a Diadalív kapujához. A Champs-Élysées másik oldalán irányba vettük az Eiffel-tornyot.

A Diadalív előtt

Belső boltozata

Az Eiffel-torony felé haladva egy különleges épületre lettem figyelmes...zöld-ház, lélegző ház. 

Öko-ház (?)

Igyekeztünk, mert sötétedés előtt szerettük volna A tornyot megnézni!

Eiffel

Utolsó állomásunk az esti fénybe borult Invalidusok épülete, ahol Napóleon és annak családja is nyugszik.

Invalidusok

Sok mindent láttunk, sok szép dolgot élhettünk át pár nap alatt is, a Concorde-téren ettük a legfinomabb gofrit, amit valaha is kóstoltunk, a sok érdekes művész (festő, rajzoló) a Szajna partján, a lüktető város, széles utcák, hidak, gyönyörű épületek, az emberek az utcán és a metrókon nagyon udvariasak. 

Tudjuk, hogy mi mindent nem láttunk még, miben szeretnénk még elmélyülni! Párizs visszavár, és mi menni fogunk!!!