„Oh mi kedves őszi napfény!
Jőj a kertbe, jőj velem
Kies ősszel, délutánként
A sétát úgy kedvelem.
Halld a hulló lomb sóhaját,
Bús és mégis oly szelíd,
Nézd a napfény ragyogását,
Bágyadt, mégis melegít.
Halványul a kert viránya,
Mégis benne mennyi zöld;
Nyílik még egy-két virága,
S mily mosolygó arcot ölt.
Nem halljuk már a pacsirtát,
Mégis cseng-bong még a lég;
Meglebbenti a köd fátylát,
Mégis tiszta kék az ég.
Látszik, hallik az enyészet,
Mégis itt-ott mennyi báj!
Álmodozik a természet,
S elálmodja, ami fáj...“ Gyulai Pál: Őszi délután
Régebbi olvasóim ismerik Tigrist, a félig “mimacskánk-at”. Hónapok után újra találkoztunk. Megváltozott, olyan anyás lett, komolyodott, meg egy kicsit gizda is. Nem csoda, két fészekalja kismacskát nevelt fel azóta. A vadászszenvedély még mindig ugyanúgy él benne, no meg a tej szeretete.
 |
| Belegondolva |
A ház őrzőjét nem igazán izgatta Tigris jelenléte.
Kedves ismerősöknél egy törékeny kis őzikével, Bambival ismerkedhettem meg. Pici korában találták a mezőn, anyja nem élt már. Hazavitték a kis négylábút és cumisüveggel felnevelték. Ma már túl van a cumisüvegen, önállóan botorkál a tyúkudvarban. Fekete szeme és nózija kedves külsőt mutat. Bizalmatlanul szimatolt, nem mert közelíteni, de időről időre egy lépéssel közelebb hozta a kíváncsisága.
Hogy mi lesz Bambi sorsa, ha kinövi a tyúkudvart? Átköltözik egy vadasparkba rokonok közé. :-)