"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

2015. február 5., csütörtök

Természetgaléria a Tatzelwurm vízeséseknél

Ha azt gondoljuk, hogy a természet már nem képes újdonságokat mutatni nekünk, akkor nagyon tévedünk. Mindig más, sokszor szép arcát lehet felismerni, csak körül kell nézni. Formák, amik napról napra változnak, melyek inspirálnak. Nem csak a művészek, hanem építészek, feltalálók, alkotó emberek sokasága mind a természetből, annak növény és állatvilágából merítenek.
Február első napja egy épp ilyen inspirációkkal teli napom volt.

Korábban gyakran túráztunk a Tatzelwurm vízesésekhez, minden vendégünkkel elkirándultunk a 95 m mélységbe alázuhanó víztömeghez, mely három lépcsőben nagy robajjal zúdul alá. 

A szerpentines odavezető út, a környék már mutatta, itt sok hó esett. Megérkeztünkkor amint az autóból kiszálltunk vezényszóra sűrű daraszerű hó kezdett esni, mínusz 4 fokot mutatott a hőmérő.
Mintegy 60-70 cm-es hó borította a környéket a kb. 790 m magasságban. Két nagy parkoló várja a kirándulókat egész évben, egy wellness szálloda és egy fogadó a megpihenni vágyókat.


Jégcsapok lógtak vastagon a sziklafalakon, de a vad vízesés nem fagyott be, hangos robajjal zúdult alá, hogy odalenn a habokban megláthassuk a Tatzelwurm víziszörnyet.




Wellness hotel tavacskával


Hotel
Fogadó szakadó hóesésben
Hotel és fogadó közt vezet az út fel a vízesésekhez


A felső hídról a vízesés
Az első lépcső



A vízesés felső részétől tovább gyalogoltunk az erdőben, miközben már darahóról nagy pelyhekre váltott a hóesés. Csend volt, mindent vastagon beborított a fehér lepel, tornyosult és érdekesebbnél érdekesebb formákat véltem felfedezni a patak kövein, a fenyőkön...




Hólepte kövek fodros jégszoknyái, Az ötödik elem című film űrlényének “prototípusai”, hófehér alabástrom szobrok és még mi mindenre asszociáltam utunk során. Ámulatba ejtő volt az erdő hangulata! Természetgaléria.




   
 
Csodás, mint egy női szobor



Jég- és hórokolya



Az ötödik elemből

Szintén egy űrlény
Hótaréj


Jégtaréj

Elcsúszott a lúd a jégen... :-)






Elérkeztünk addig a határig, amíg az erdei úton eltolták a havat. Itt egy kis erdei ház majdnem a tetejéig hóban állt. Folyamatosan havazott még ekkor is, jobbnak láttuk visszafordulni, mielőtt elakadunk a nehezen járhatóbb részen.
 

Innen fordultunk vissza
Visszafelé az úton ottjártunkhoz képest már újabb 10 cm hó esett, majd hirtelen kivilágosodott, szétoszlottak a felhők a nap is kibújt, sőt zöldelő rügyeket is találtam. Ilyen az időjárás, az élet a hegyekben, pedig még nem is járunk magasan!




Tavaszi jelek
Tisztul a völgy felett az idő
A napsütésben letértünk a vízesés alsó lépcsőjéhez, ahol az útra nem túl rég egy hatalmas fa is rádőlt. Amilyen szép a környék legalább annyira veszélyes is, soha nem árt az óvatosság!
 


Ezen a szakaszon van kapaszkodó a keskeny ösvényen a vízesés alsó hídjához. A sziklákon tucatnyi jégcsapok, mint damoklészi kardok lógtak alá.








Felejthetetlen egy nap volt, erdőterápia természetgalériával.