Ha azt gondoljuk, hogy a természet már nem képes újdonságokat mutatni nekünk, akkor nagyon tévedünk. Mindig más, sokszor szép arcát lehet felismerni, csak körül kell nézni. Formák, amik napról napra változnak, melyek inspirálnak. Nem csak a művészek, hanem építészek, feltalálók, alkotó emberek sokasága mind a természetből, annak növény és állatvilágából merítenek.
Február első napja egy épp ilyen inspirációkkal teli napom volt.
Korábban gyakran túráztunk a Tatzelwurm vízesésekhez, minden vendégünkkel elkirándultunk a 95 m mélységbe alázuhanó víztömeghez, mely három lépcsőben nagy robajjal zúdul alá.
A szerpentines odavezető út, a környék már mutatta, itt sok hó esett. Megérkeztünkkor amint az autóból kiszálltunk vezényszóra sűrű daraszerű hó kezdett esni, mínusz 4 fokot mutatott a hőmérő.
Mintegy 60-70 cm-es hó borította a környéket a kb. 790 m magasságban. Két nagy parkoló várja a kirándulókat egész évben, egy wellness szálloda és egy fogadó a megpihenni vágyókat.
Jégcsapok lógtak vastagon a sziklafalakon, de a vad vízesés nem fagyott be, hangos robajjal zúdult alá, hogy odalenn a habokban megláthassuk a Tatzelwurm víziszörnyet.
|
Wellness hotel tavacskával |
|
Hotel |
|
Fogadó szakadó hóesésben |
|
Hotel és fogadó közt vezet az út fel a vízesésekhez |
|
A felső hídról a vízesés |
|
Az első lépcső |
A vízesés felső részétől tovább gyalogoltunk az erdőben, miközben már darahóról nagy pelyhekre váltott a hóesés. Csend volt, mindent vastagon beborított a fehér lepel, tornyosult és érdekesebbnél érdekesebb formákat véltem felfedezni a patak kövein, a fenyőkön...
Hólepte kövek fodros jégszoknyái, Az ötödik elem című film űrlényének “prototípusai”, hófehér alabástrom szobrok és még mi mindenre asszociáltam utunk során. Ámulatba ejtő volt az erdő hangulata! Természetgaléria.
|
Csodás, mint egy női szobor |
|
Jég- és hórokolya |
|
Az ötödik elemből |
|
Szintén egy űrlény |
|
Hótaréj |
|
Jégtaréj |
|
Elcsúszott a lúd a jégen... :-) |
Elérkeztünk addig a határig, amíg az erdei úton eltolták a havat. Itt egy kis erdei ház majdnem a tetejéig hóban állt. Folyamatosan havazott még ekkor is, jobbnak láttuk visszafordulni, mielőtt elakadunk a nehezen járhatóbb részen.
|
Innen fordultunk vissza |
Visszafelé az úton ottjártunkhoz képest már újabb 10 cm hó esett, majd hirtelen kivilágosodott, szétoszlottak a felhők a nap is kibújt, sőt zöldelő rügyeket is találtam. Ilyen az időjárás, az élet a hegyekben, pedig még nem is járunk magasan!
|
Tavaszi jelek |
|
Tisztul a völgy felett az idő |
A napsütésben letértünk a vízesés alsó lépcsőjéhez, ahol az útra nem túl rég egy hatalmas fa is rádőlt. Amilyen szép a környék legalább annyira veszélyes is, soha nem árt az óvatosság!
Ezen a szakaszon van kapaszkodó a keskeny ösvényen a vízesés alsó hídjához. A sziklákon tucatnyi jégcsapok, mint damoklészi kardok lógtak alá.
Felejthetetlen egy nap volt, erdőterápia természetgalériával.