2015. november 10., kedd

Lélekmelengető és egy régi cimbora

Neubeuern
Óriás gesztenyék
Majd két éve, amikor legutóbb ezen az úton jártunk, én azonnal megismertem akkori kísérőnket a hegynek fel. Hisz akkor is pont itt találkoztunk vele.
Mit mondjak, megmacskásodott ( a megemberesedett szinonímára ) azóta, jó kis húsban van a "várnéző micó". :-)



Finom bundácskáját megcirógatva, megdögönyözve siettem tovább a kastélyhoz.


A kastély kertjét is már igen jól ismerem, hisz gyakran járunk erre is, mégis egy várva várt kellemes bizsergő érzés mindig, amikor belépek. Azt hiszem a kert őszi arca tetszik a legjobban. Ekkor tudom a leginkább elképzelni az épületek egykori lakóit kornak megfelelő öltözetben.



A gesztenyefák hatalmas leveleiket ledobták, szárazan ropogott talpunk alatt a sok rozsdás levél. Kései babarózsaszín rózsák ölelték körül a szökőkútat. Igen csak romantikus kulissza.
 


A szikrázó napsütésben messze elláttunk az osztrák és olasz hegyekig.


A sziklába épített házak 



 
A kastély és a vár már odalentről Neubeuern főteréről

A festett házak legszebbike
Napmelengető lélekmelengető