Az utolsó szép őszi nap Wasserburgban

Az utolsó szép őszi napos hétvégét az Inn folyó egy gyöngyszeménél tölthettük. Magam is meglepődtem, hogy három éve már annak, amikor írtam róla. "Rohan az idő... Megállítanám, de nem lehet..."

Wasserburgban jártunk és ezennel újabb képeket is hoztam, mintegy kiegészítésül az első bejegyzésemhez.

Wasserburg am Inn címere

A régmúlt történelemmel rendelkező várost védő várfal megmaradt részei most is felfedezhetők a település több pontján.

A várfal közvetlen közelében fedeztem fel az egykori cserzőműhely címerét.

 

Rengetegszer jártunk már itt, mégis minden egyes alkalommal van még számunkra is felfedeznivaló. A keskeny sikátoros utcácskában a belváros felé egy ezüstös halas szökőkút, ami a télre készülve már üzemen kívül áll. 

Egy finoman megfaragott pihenésre invitáló pad.

  

További szökőkutak, festett házak, árkádok, cégérek - mind a múlt nyomai.

Kis kápolna

Meleg szél sodorta az akácról lehullott leveleket

A város képe

Inn hajósok

Régi képek az egykori városból, 1600

 

A különösen szép városháza ki nem hagyható az erre tévedőnek (több kép az első bejegyzésben látható). Középkori varázsa vetekedik a passaui városházával.

Városháza 1459

Az árkádok alatt csatangolva az üzletek közt egy eltűnőben lévő játékbolt megannyi régi időkből ismert pléhből és fából készült csodáival. Érdemes kinagyítva megnézni a képeket! Mennyi aprólékos munka állhat egy-egy figura mögött... ennek tudhatom be a borsos árakat.

Mindegyik mozog, forog, táncol, zakatol...

A zongorista összes ujja mozog a billentyűkön

Repülünk, csak repülünk...

Ilyen és ehhez hasonló fából készült figurákat szoktak venni/gyűjteni az itt élők és ezzel (is) díszítik karácsonyra az otthonaikat. Ettől már csak a Jézus születése utáni pillanatok a jászollal a leggyakoribb. Talán, ha bejuthattam volna az üzletbe megtaláltam volna azt is. Vasárnap zárva, a vasárnap a családé, a pihenésé. Egy érték, amely egyre inkább kiveszőben van.

Karácsonyi angyalok

Kedvenc kávézónkat sem hagytuk ki.

 

Milyen üzlet cégére lehet? ;-)

Az egyik árkádsor falán egy különös szerelmi vallomás és/vagy inkább emlék látható az 1831-es évekből. Ilyennel is először találkoztam. Ónémet írással az áll rajta egy özvegyasszony felejthetetlen férjének állít emléket e táblával. Megható!

A következő házban a 16. században sót, gabonát és bort értékesítettek, amit az Inn-folyón szállítottak ide.

 

Pár utcával arébb szintén régi idők nyomai, kevésbé kedves emlékekkel. Az egykori árvízek szintjei. A legmagasabb a legrégebbi 1641-ből.

Ha már a víznél járunk, akkor természetes, hogy az Inn-folyót sem hagyhatjuk ki. Lementünk a partra és igen elcsodálkoztunk, mert ilyen alacsony vízszintet még sosem láttunk. Kevés eső volt a nyáron, ősszel. Ha a tél hóval nem hozza be a lemaradást, az egy újabb bizonyíték, hogy melegszik a klíma az Alpok körül is.

Zúzmarák helyett pompás virágok a folyóparton

 

:-)