Szülők töltöttek nálunk pár napot és az ő kérésükre látogattunk el Münchenbe az Angolparkba. Tudtuk, hogy gyalog nem tudjuk bejárni az egész parkot, főleg nem azokban a forró napokban, amikben már hetek óta részünk volt.
Visszakerestem a blogomban és legutóbb majd négy éve írtam a parkról. Akkor az időjárás nem fogadott a kegyeibe, ezúttal nagyobb szerencsénk volt, ami a napsütést illette.
A metróból kijőve a Lehel téren épp a St. Anna templomnál jöttünk fel és ha már ott jártunk akkor be is nézünk oda.
St. Anna templom a du. napsütésben |
A félköríves timpanon a nyugati bejárat felett aprólékosan és gazdagon díszített.
A templombelső egyszerű díszítésű, a falak fehérek és simák, a padok sem díszesek és a színes üvegablakok is szolidabb képet mutatnak, mint általában.
Szinte lebeg, nagyon szép |
A templom előtt egy szép kút áll a nagy gesztenyefák alatt.
Prinz Carl Palais - bajor reprezentációs épület |
Haus der Kunst - Művészetek Háza |
Elértük az Angolpark déli részét, a vad hullámű Eisbach patak csomópontját, mely a szörföseiről híres. Már sok bámészkodó volt a patak partjain és a hídon is, a nap folyamán egyre többen érkeztek. A korábban itt nem engedélyezett mára legalizált sport a város szívében már-már világhírű. Egyáltalán nem veszélytelen, sőt csak profi szörfösöknek ajánlják! Rövid nézelődés után indultunk a park belsejébe.
Eisbach |
Egyre fülledtebb idő érkezett, olykor felhős, olykor napos, jó volt az árnyékban, a patak mentén hűsölni.
"Aki fát ültet elnyeri/eléri az eget" Konfuciusz |
Az 1988-as ítéletidő során több szilfa tönkrement a parkban. Egy évre rá egy helyi újság kezdeményezésére sok privát adakozó, a kert szerelmese 400 újabb fát ajándékozott és ültetett el.
A hatalmas nyílt füves területen át már messziről integetett a római körtemplom, a Monopteros. Ión oszlopfői, kupolájának belső színezete és nem utolsó sorban a magaslatra elhelyezett építményről a kilátás München nevezetességeire nagyon szép.
Monopteros |
A körtemplomot I. Ludwig építtette Karl Theodor válaztófejedelem emlékére.
Az Eisbach aztán beletorkollik a Schwabinger Bach-ba, ugyan csendesedik picit a sodrása, de még így is élvezettel viszi tovább a merész vízimádókat. Sok gyerek Tarzanként ugrándozott a patakba.
A mesterséges kis vízesést még 1900-ban hozták létre.
Elsétáltunk a Kínai toronyig, ahol a sörkertben frissítőt vettünk magunhoz az árnyas fák alatt. Sokan "szárolják" a tornyot, nekem kevésbé tetszetős.
Kínai torony |
Étterem a Kínai toronyhoz |
Visszafelé szerettünk volna a japán teaházhoz is benézni, ami egy pici szigeten áll, de zárva volt. A szigetet körülölelő Schwabinger Bach tele volt halakkal, főként pisztrángokkal és indiai lúdak úszkáltak, tollászkodtak ide-oda.
India lúdak |
A legkellemesebb és elviselhetőbb ismét a szörfösök mellett a fák alatt volt. Még hosszasan elnéztük őket, a legtöbbje nagyon ügyesen szelte a hullámokat.