Az óceán partjáról visszatérve hűen a mi hegyünkre siettünk. (Fotók május 25.)
Meg kellett néznem a fenyőfámat és rajta az erdei szamóca tövet. Már hiányoztak, már megszokássá vált, beleivódik az életünkbe a környék, az út, az ott élő növények, mint a víz, amit naponta magunkhoz veszünk.
Az idei májusi túrát sem hagyhattuk ki! Ezennel a középállomástól (920 m) - aháva gyalog mentünk fel, de lehet oda is felliftezni - a kabinos felvonóval felmentünk Samerberg csúcsára a Hochries-re 1.568 m magasra.
 |
| A fám a szamócabokorral |
 |
| Mécsvirágok |
 |
| A felvonó szerencsemalacai :-) |
Míg a felvonónál várakoztunk páran egy fiatal párra lettem figyelmes. Magyarul beszélgettek és tanakodtak, hogy lehet e jegyet venni, mikor lehet felmenni. Megszólítottam őket és beszélgettünk. Itt élnek és dolgoznak egy jó másfél órára tőlünk. Aznap reggel gondolkodtak, hogy a Chiemsee-hez vagy a hegyekbe menjenek e. Győzőtt a magasság! Együtt mentünk a Hochries-re fel.
 |
| Balra a Siemsee, jobbra a Chiemsee látható |
 |
| Siemsee |
Odafenn szeles, hűvös idő fogadott bennünket. Mégis a látvány, a nyíló virágok szelidítettek a hangulaton. Azért egy idő után jól esett a csúcson álló hütte belsejében átmelegedni és egy kicsit az épület múltjában elmerülni.
 |
| A háttérben a Kampenwand csúcsa |
 |
| Tavaszi enciánok |
 |
| Alpesi harangrojt |
Az első hütte - félúton, nem a csúcsra - már az 1.900-as évek elején megépült. A hegy tetejére a síelőknek 1.914-ben viszontagságok és nehézségek árán került egy egyszerű faház. 30 hordár kűzdötte fel egy nyár alatt az építkezéshez szükséges alapanyagokat.
 |
| Az első kép 1914 tele, a második a közelmúlt |
Egy ideig elnéztük a siklóernyősöket is akik a csúcskeresztnél ugranak alá, de a csípős hideg nem marasztalt bennünket.
Visszaérve a 900 m-re kirándultunk még egyet a zergeboglárok között.
 |
| Európai zergeboglárok |
 |
| Zergeboglár mécsesvirágok közt |
Jó (volt) az itthon érezése a távol után.
