Egy geológiai kirándulás 1.379 m-ig

“Túrázni egy filozófia. Arról van szó, hogy lássuk a természetet, felfedezzük a környék kulturális aspektusait. Arról van szó, hogy megismerjük a környéket, annak kultúráját, abban elmélyülhessünk. A mai vándor egy modern sétáló az ösvényeken, megbízható felelősséggel van Földünk értékes kulturális, történelmi és ökológiai megtartásához.”

A Kampenwand (1.669 m)déli oldalára indultunk az 1.379 m-en álló Hofbauernalmhoz. (Fotók június 18.) Az irányadó táblát kerestük a bokrok némi takarásában (kb. 750 m), mikor egy idős házaspár szólított meg bennünkett. Épp arról az almról érdeklődtek, ahová mi is tartottunk. Egy ideig beszélgettünk, így tudtuk meg, hogy a bácsika 75 éves - korát meghazudtolva - igen fürgén szedte lábait és túrabotjait. Jó két órányira laknak ettől az útvonaltól, de ez nem okozott gondot, sőt, örömmel autóztak el idáig és vágtak neki a meredek útnak. Rövid beszélgetés után elbúcsúztunk tőlük, - a mi tempónk gyors volt a számukra -, hogy majd odafenn találkozunk.

Érdekes törésvonalú patakmederben csobogott a víz az út mentén. Erdei tündérfürtök és néhány sárga nőszirom színesítette az árnyas erdő halvány kosborjait.

Erdei tündérfürt

Sárga nőszirom

Kosbor

A gyöngyvirágok már rég elnyíltak

Erdei harangláb

Haladva egyre érdekesebb volt az út mentén a patak medre és a sziklás hegyoldal. Réteges, elcsúszott, málladozó, üreges és simára koptatott. Talán egy gleccser munkája látható itt.

Félelmetesen tátongó sziklaüreg, bármikor leomolhat

Egyre melegebb volt, kerestük a hűset, amit egy kis vízesés mellett meg is találtunk. Jól esett a lábakat felüdíteni benne. A sziklában érdekes nyomokra leltem...

Illatos, nyíló kakukkfű

Gyapjúsás

Apró harangvirág

Farkasölő sisakvirág

Margaréta

Illatos, zamatos szamócák

1.000 m fölé érkezhettünk, mert bimbós erdei turbánliliomokat fedeztem fel. Még nem nyíltak. Viszont aminek nagyon örültem az az egy szál fehér madársisak, a vadon egy orchideája!

Bimbós erdei turbánliliomok

Fehér madársisak

Még 45 perc volt hátra és a melegben egyre nehezebb volt a menet. Eszembe jutott az idős házaspár, vajon jönnek e még vagy visszafordultak.

Elértük az óriásfenyők birodalmát. Gyönyörűséges méltósággal sorakoztak egymás mellett. Elmúlt példányaik is büszke és dekoratív díszei a hegyoldalnak.

Gondosan ápolják az erdészek a fiatal nemzedéket, friss hajtásaikat egy színes “csipesszel” védik a vadak elől.

Páromnak akadt egy szép potyautasa. Egy darabig jött velünk :-)

Tarka virágmezők

Megérkeztünk az almhoz, melyet tehenek vettek körül. Ez mindig egy jó jel, mert akkor ott is frissen készült tejtermékekkel várják a megéhezőket.

Hofbauernalm 1.379 m

 

Az alm befogadóképessége nem túl nagy és már többen sziesztáztak a padokon, csatlakoztunk, szorítottak helyet nekünk is. Egy rögtönzött hidegtál a legfenségesebb mannával is felért ott. Kétféle házi friss sajttal, sonkával, barna kenyérrel.

Alig kezdtem bele a falatozásba megérkezett az idős házaspár. Minden tiszteletünk, amit meg is mondtunk nekik. Hosszan beszélgettünk, kedves embereket ismertünk meg bennük. Ők is, mi is elmondtuk a jövőbeni túraterveinket, így hamar megegyeztünk, hogy remélhetőleg találkozunk! Remélem, hogy 75 évesen is ugyanerre, ugyanígy képesek leszünk, mint ők!

“Nem szabad hagyni, hogy az öregség megrohassza a lelkedet és szívedet, el kell menni, el kell utazni oda, ahol még álmodozhatsz.” Gérard Dépardieu