Találkozás Sanyival

Régi olvasóim bizonyára emlékeznek Tigrisre, a szorgalmas, olykor “vérengző” macska-lányra. Tigrisünk azóta már az égi vadászmezőkön portyázik :-( de szerencsére hátrahagyta egy-két utódját.

Sanyit, amikor előszőr láttam fotón ez ugrott be: “de szép a szemed Sanyi!” :-)

Sanyi

Sokára, most volt szerencsém vele találkozni. Talán megszámlálhatatlan mennyiségű macskánk volt már és mind más. Sanyi is más.

Még nincs egy éves sem, de hatalmas, gárfildosan-dagi, puha hamuszürke, szépséges rajzolatú a bundája, csodás szép zöld szemekkel és érdekesen szabálytalan lábujjakkal. :-)

Pont úgy ül, mint Garfield

Egész más a tekintete, amikor simogatom

Sajnos csak elmondásból tudom, hogy kicsinek igen vadóc volt, sok szeretgetésébe tartott a családomnak, míg megszelidült. Ez olyannyira jól sikerült, hogy mára egy kedves kis bújós kandúr lett belőle. Igaz, nyávogni azt nem tud (alig van hangja, talán mutál :-)) de dorombolásban már művész!

Nagyon jó fotózni, szinte beáll a masina elé. Tigris nem kedvelte, ha fotóztam, hamar elvette a tekintetét. Sanyi nyugodt, beáll/beül pózba és hosszan belenéz az objektívbe.

Apu műhelyében szívesen felugrik a forgószékre és az sem zavarja, ha a szék forog vele. De kényelmesen elnyúlik a munkaasztalon is. Őt is több család eteti a környéken - ebben közös anyjával - és minden bizonnyal innen a gárfildos-dagisága. :-)

Sanyi, légy még sokáig a család egyik kedvence!