Már lemenőben járt a Nap a hegyek mögött, amikor a kikötő közelébe értünk. Narancsos fénye talán minden évszakban más és más. Ilyenkor télen az élénk színeket egy szürke szűrő árnyalja.
 |
| Wendelstein 1.838 m |
Ennyi embert a kikötőben még nyári főszezonban sem láttam. Gyorsan, jól szervezetten kígyózott a sor a kasszához, majd a rendszeresen induló hajókhoz. Senki sem volt türelmetlen. Adventre készült mindenki, a Fraueninselre tartottunk a Chiemsee-n.
A szigetre megérkezve már sötét volt, a fények vezettek. Színes kivilágítások jelezték merre haladjunk.
A fénnyel vörösre festett fa volt a kívánságfa. Bárki felírhatta egy cetlire a kívánságát és felakaszthatta a fára, annak reményében, hogy teljesül.
 |
| Medúzalampionok |
A szigetlakók mint minden megmozduláskor kínálták portékáikat. Kerámiások, fafaragók, üvegesek és egyéb kézművesek hivogattak a különböző karácsonyi finomságok között.
 |
| Csodaszép cserépkályha és cserépedények |
 |
| Nap és szél-játékok |
 |
| 3 m körüli megvilágított faragott fatemplom |
Sok mindent megkóstoltunk, a különböző halak mellett birkavirsli, különböző forraltborok, puncsok között.
Újdonságnak a dél-tiroli bombardino bizonyult. Ez a 18 %-os itóka az emlékezetünkbe véste magát. A tojáslikőr-whisky-rum-tejhab-tejszín és leheletnyi fahéj kitűnő kombinációja.
Körbejártuk a szigetet, néha a megrakott tűznél melegedtünk bár nem volt hideg. Hiányzott a fehér hó. Jégvirágok helyett pompás rózsák nyíltak a szigeten.
A sötétben a már évek óta itt élő alpakák érdekes hangjára lettem figyelmes. Már megszokták a tömeget, hozzá tartoznak a sziget világához.
A csendes sötétben visszahajóztunk a szárazföldre pedig milyen jó lenne örökre itt maradni.
“Úgy működött nagycsaládunk, mint egy ellenállóképes csapat, az összetartozás kőkori, a szabályok középkori, a parancsok isteni!” Reinhold Messner