Kréta körül rengeteg kisebb nagyobb sziget, félsziget található. Az öblök változatosak. A tenger színe leírhatatlanul szép, más reggel, más este, a tűző napban vagy az alkonyatban. Ahogy a partszakaszok kövezete is igen változatos. Vörös, fekete, sárga, barna, réteges, töredezett vagy lefolyásos.
Elounda-val szemben is van egy pici sziget és egy félsziget azonos névvel, Spinalonga (Kalydon).
 |
| Spinalonga szigete |
 |
| Spinalonga erődítménye |
Inkább a félszigetet vettük célba, ami jó ötletnek bizonyult. Már a híd előtt megálltunk nézelődni a kavicsos parton. Kellemes volt a nap, a szél, a víz. Itt találtam a legszebb kavicsokat és shell kagylókat.
 |
| Irány a Spinalonga félsziget |
 |
| Látjátok a kavics-kígyókat? |
A sziget túloldalán legnagobb örömömre a színek és a formák játszották a főszerepet!
Szívesen elidőztem volna ebben a vulkáni öbölben, de a szélvédett részen elviselhetetlen volt a forróság. A majd fekete kőzet alulról, a Nap felülről fűtött. A felhők egész idő alatt úgy jártak-keltek, mint a vonatok, buszok.
Szívós növények maradnak csak itt meg. Már Rodoszról megismert fás bokor, a híoszi pisztáciafa apró piros bogyóival és a törékeny egy szálú szépséges korbácsliliomok díszítették a környéket.
 |
| Híoszi pisztáciafa |
Miért híoszi ez a pisztáciafa és mire használják? Nem nehéz kitalálni, egy ital készül a gyantájából, a masztik. Az eredeti masztik a híoszi görög szigeten termett példányokból, azok gyantájából készül. Masztik egyébként ismert a Balkánon is, Bulgária, Románia, Macedónia országaiban is. Íze a görög ouzóra vagy a török rakira emlékeztet. Ergo nálam ánizs íze miatt kizárva.
 |
| Korbácsliliom |
Korbácsliliomokkal övezve őrzi a hűséges oroszlán a kanyargós utat fel a kis templomhoz a félsziget egy dombján.
A pici templom sajnos zárva volt és semmi felirat sem tájékoztatott róla. Később a net-en sem találtam hozzá információt.
A tengerparton egy kedves kis taverna hófehér asztalai, székei hivogattak frissítőre, pihenőre, ahonnak nagyon jól megfigyelhettük a tenger élőlényeit. Óriási szél fújt a forróságban.
Tovább autózva a hegyekben hol a tengerpart mentén, hol 1.000 m körüli néhány házas falvakon át kacskaringózott velünk az út. Két szembejövővel találkoztunk aznap. Mindenütt csend honolt, csak a szél zúgott és pörgette a hegygerincen álló modern szélkerekeket. Hol vannak már a görög szélmalmok…? Csak itt-ott láttunk, a legtöbbnek már a karjai sem voltak, csak a kőmalom szomorkodik az idő múlása alatt.
 |
| Olajfa ültetvények mindenütt a szigeten |
 |
| Olajbogyók |
Jellegzetes kép egy-egy településről a távolban. Ha nem tudnám hol készült nem valószítű, hogy görög településre tippelnék. A házak egyszerűek, többnyire egyenes tetővel, semmi “görögös flair”.
Ami feltűnt nekünk, hogy az utcák - főleg a gyorsforgalmú - gondozott, tisztább volt Rodosszal szemben. Az egyszerűbb utak, partok, települések sem bővelkedtek annyi szeméttel. A kis öröm is öröm. :-)
