Hűvös és öreg az este.
Remeg a venyige teste.
Elhull a szüreti ének.
Kuckóba bújnak a vének.
Ködben a templom dombja,
villog a torony gombja,
gyors záporok sötéten
szaladnak át a réten.
Elhull a nyári ének,
elbújnak már a vének,
hüvös az árny, az este,
csörög a cserje teste.
Az ember szíve kivásik.
Egyik nyár, akár a másik.
Mindegy, hogy rég volt vagy nem-rég.
Lyukas és fagyos az emlék.
A fákon piros láz van.
Lányok sírnak a házban.
Hol a szádról a festék?
Kékre csípik az esték.
Mindegy, hogy rég vagy nem-rég,
nem marad semmi emlék,
az ember szíve vásik,
egyik nyár, mint a másik.
Megcsörren a cserje kontya.
Kolompol az ősz kolompja.
A dér a kökényt megeste.
Hűvös és öreg az este.
Weöres Sándor: Valse triste
Illatos levendula |
Tavaly Rodoszról szerzett zsálya és oregánómagjaim növénykéi egész nyáron át adták leveleik tartalmát. A zsálya különösen szépre cseperedett. Húsos, aromás leveleit folyamatosan vágtam, ügyelve, hogy erősödjön is. Került húsokhoz, lekvárba, süteménybe és teának is.
Az oregánó kis vékonyka maradt, de azt is tudtam többször a fűszervajba vágni. Mivel délről hoztam e fajtákat a pincében fogom őket átteleltetni. Remélem megmaradnak, biztonság kedvéért talán sikerül hamarosan újabb növényi magvakra szert tennem Zeusz szülőföldjén.
Zsálya |
Oregánó |
Muskátlim utolsó virágaira zúgva érkeznek még. A csendben szárnyainak rezgése még hangosabban hallatszott. Buzgón kereste a fáradt napsugarak érlelte utolsó nektárcseppeket...
Kacsafarkú szenderke |
Csodásak az őszi színek
Lehull a levél, lehull a lepel
A nyári vigasság elcsendesül
Meztelen fákra az ősz párát lehel
Kismadár rebben és némán elül
Nincs már csivogás, nincs már trallala
Erdőcsend van és harmatgyöngyös rét
Szél alkotta színes falevél mandala
Csak játszatok, játszatok velem még!
Timea Knebel: Őszi játék
Örökmécses |