A szigetet négy prefektúrára osztották. A legkeletibb Laszíthi prefektúra és Iráklio között jártunk. A fővárostól, Irakliotól az északi Krétai-tengerparton a spanyol hangzású kis falu, Pacha Ammosig autóztunk. De jártunk a hegyekben szerpentines úttalan utakon, ahol szinte senkivel sem találkoztunk.
A hotelben bérelt autót egy görög egyetemet végzett lány bonyolította nekünk némi német nyelvtudással. Kiderült, hogy lakhelyünkhöz közeli településen élnek rokonai, többször járt már itt. Tőle tudtuk meg, hogy nagyon sokan elhagyták szülőhelyüket vagy diplomával, mint ő is a turizmusból, gasztronómiából próbálnak megélni.
Hotelünk egy keleti öböl partján feküdt, Elounda-ban. Szerpentines út vezetett keskeny utcákon, sziklafalakon a hotel területéig.
Elounda-t főleg a turizmus jellemzi, üzletek, tavernák és egy kis kikötő található itt. El nem maradhat a képről egy görög templom, - amit mindenütt látni, még a semmi közepén is - de ebben aztán ki is merül a hely. A legközelebbi nagyobb városka Agios Nikolaos.
 |
| Kikötő Eloundában |
Agios Nikolaos-ba érve beborult az ég, picit szemerkélt is, vad szél tombolt, de a hőség alig mérséklődött.
Tavernák, kávézók, üzletek a parton, de csak nagyon kevésben vendégek. Ettünk egy fagyit, amihez alapból kihoztak egy nagy pohár vizet rendelés nélkül. Először nem is értettük, majd igen hálásak voltunk érte, mert olyan édes volt a fagyi - nekünk egyébként minden desszert igen-igen édes a görög konyhában - hogy egyhuzamra megittuk utána a vizet. Többet fagyit nem is fogyasztottunk. Azért a különböző édességeknek nem tudtam ellenállni, cukrosság ide vagy oda, mindet megkóstoltam.
Mikor a kikötőbe értünk egy varázslatra vakító napfénybe borult minden.
A part mentén a sziklák közt egy “vegyes kertre” lettem figyelmes. Tök érett a bazsalikom és aloe vera között. Meg egy igen érdekes, számomra ismeretlen virágzó bokor.
 |
| Már Rodoszon megismert kövek, csak ritkán láttam |
 |
| Mi lehet ez? |
 |
| Virág - tök - bazslikom kombó |
Tovább a Mirabello-öbölben a part mentén porhanyós homokos strandok már-már elhagyatottan. Igaz, a Nap nem igen csalogatott fürdőzőket. Mégis jó volt mezítláb a homokba, majd a tengerbe gázolni...
A vöröses kőnek, talajnak megfelelően a homok is vöröses színű volt, puha pocukorszerű. A nagy szélben viszont az apró szemcsék sok-sok tűszúrásra emlékeztetően szurkálták bőrünket. Arcunkba hordva nem volt kellemes, eszembe jutott milyen lehet a sivatag homokvihara. Nem szeretném megtudni.
 |
| Itt kevés nekem való kavicsot találtam |
 |
| Kedvenc képem |
 |
| Tappancs-kagylók a köveken |
 |
| A homok virága |
 |
| A tengerparti nárcisz már rég elnyílt |
 |
| Viharvert kaktusz gyümölcsei |
 |
| Zöld szőnyeg a homokon |
