A legnagyobb és a legdélebben fekvő görög sziget adott nekünk lehetőséget néhány napos felüdülésre a Krétai-tenger keleti partjain.
A bajor esős, nyirkos napok után felüdülés volt este tíz körül kiszállni a repülőből és beleszippantani a 26 fokos páradús sós levegőbe.
Tavaly ilyenkor Rodoszon jártunk - így kézenfekvő -, hogy akaratlanul is összehasonlítom az élményeinket e két görög sziget között. Pro és kontra.
Útikönyvemből felkészülve tudtam, hogy hirtelen jött "semmiből" óriási szélre számíthatunk majd a szigeten. Ehhez képest csak két napra emlékszem, amikor szélcsend volt. A szél erejét azzal szemléltetném, gyakran kellett a cappy-t vagy a napszemüveget fogni a fejemen, hogy le ne kapja azokat. Persze ennek az az előnye is megvolt, hogy a 30 fokos hőséget elviselhető 26 foknak éreztük és nem okozott gondot úton lenni vagy napfürdőzni.
A repülőnk a fővárosban Iráklionban (Heraklion) landolt. Olvasataim alapján a főváros nem büszkélkedhet különösebb nevezetességgel, látnivalóval. Attól néhány km-re délre inkább az egykori mitikus Knósszosz.
A sziget első legjelentősebb városa/fővárosa volt az időszámítás előtti bronzkorban, amikor a minószi civilizáció virágzott. A város legfőbb épülete, a palota, egyszerre volt királyi rezidencia és szakrális szertartási központ.
A palotához a belépő 6,00 Euro/fő (2015). A jegyek felmutatása előtti kapunál idegenvezetők(?) várakoztak és csaptak le az érdeklődőkre. Az első 15,00 Euro/fő kért volna, majd elutasításunkra gyorsan lement 10,00 Eurora. Újabb elutasításra odaugrott egy másik, ő már 15,- Eurot kért volna két főre.
 |
| Így nézhetett ki anno a palotakomplexum |
Fotó forrása
A hét és fél hektárnyi épületkomplexust többször is földrengés súlytotta, melyet szintúgy többször újraépítettek. Minósz király (Zeusz fia) által építtetett labirintusos volta, a még meglévő alapköveket felülről vizsgálva is jól látható, 1300 helyiséget rejteget. Az sem véletlen, hogy a palotaépület négy bejárata a négy világtáj felé mutat. A templomok a napkelte felőli oldalon foglaltak helyet.
 |
| Alaprajz |
Építőanyagnak mészkövet használtak alabástrom burkolatokkal. Élénk színes falfestmények, “freskók” mára kiegészített részei engednek bepillantást, milyenek voltak/lehettek a falak az egykori épületekben.
 |
| Minószi nők |
 |
| Bikaugratás |
 |
| Bikaszentély oszlopai |
A forró kövek között a homokban rengeteg hangyaleső fészkelte be magát. Tucatnyi tölcséreikben vártak áldozataikra. Megfigyeltem volna, de a melegben egy hangya sem merészkedett elő, csak dolmányos varjak vártak táplálékot a turistáktól.
 |
| Hangyalesők rejtekei |
 |
| Dolmányos varjú |
Nem volt szükségünk Ariadné aranyfonalára, hogy kiérjünk a labirintusos falak közül. Ami engem különösen megfogott az a kabócák hihetetlen hangos zenéje, citrus, selyem fenyő és vörös fenyő gyantás illata, ami a forró szellőben egy örök élményként erre a helyre fog emlékeztetni.
Kréta
hegyes dombos vidéke hol zöld, hol kietlen és majd kopár. A hegyeket kettévágva utak
hálózzák be a szigetet, nagyon jól lehet közlekedni. Olykor figyelni kell, hogy el ne szalasszunk valamit. Malia felé a Selini kolostort majdnem kihagytuk olyan elrejtett helyen fekszik.
Sziklák menti út mentén a magasban fenyők, olajfák takarásában. Késő
délután volt, amikor ott megálltunk, a Nap már szinte eltűnt a hegy
mögött. Senki nem járt ott, csak mi, sajnos a kert zárva volt.
 |
| A sziklafalra épült templom |
 |
| "Csodatévő" ikon |
Virágok, örökzöldek, zöldségek, fűszerek bőségesen.
