 |
| Castello di Tenno |
A falak tövében egy parkoló vár az erre járókra, de sajnos zárt kapukat döngetünk. A ma magántulajdonban lévő 12. századi várat csak kívülről tudjuk szemügyre venni. A történelem során gyakran szolgált stratégiai támaszpontként, ezért érte több támadás, melyet mindig javítottak és újítottak is. Egy közeli étterem árnyas kerthelységében sokáig lehet a várat nézegetni, bár a kiszolgálás nem marasztaló.
Egy frissítő után indultunk is a szőlőlugasos, olajfás hegyoldalak között végcélunkhoz a Tenno-tóhoz.
A hatalmas parkolót nem lehet elvéteni, körülötte éttermek, panziók várják a pihenni vágyókat. A tóhoz egy lépcső vezet le, így jó rálátás nyílik fentről. Smaragdzöld nem áttetsző színe már messziről világít és ahogy a hegyi tavakhoz illik meglehetősen hideg. A partszakasz vad, köves, kavicsos, ahogy a természet teremtette. Csak egy vizibicikli-kölcsönző működik ott.
 |
| Tenno-tó |
Napozás, fürdőzés után betértünk az egyik vendéglőbe és egy epres édesség nézett ránk a hütőpultból. Mellettünk levendula bokrok ontották illatukat, az asztalokra éhes verebek repültek. Édesség szempontjából epres-csodánk magasan verte a görög és török desszertek cukorfokát. Szó szerint összeragadt a szánk tőle, képtelen voltam megenni. Az asztal szélére toltam és kíváncsian vártam a veréb reakcióját… bele sem kóstolt. Szerintem ő már tudott valamit. :-)
 |
| Párom csak a tejszínt hagyta a tányéron, de az sem tetszett a verébnek - érthető! |
Folyt. köv.