"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

2017. augusztus 22., kedd

Szeder nézőben és a legszebb patak mentén

Túrázásaink hétköznapjaink része lett, kell már mint “egy falat kenyér”... Talán, ha becsukott szemmel időben és térben letennének valahová a közelben ahol jártam, az illatok alapján szerintem egész jól betájolnám magam. :-) Július végén az erdei illatok alapján az érő szeder képe lebegett előttem. Van egy helyünk, ahol két évvel ezelőtt szüreteltem az első nagyobb mennyiségű vad gyümölcsöt süteménybe és eltenni dzsemnek. 
Felkészülve az idei “aratásra” el is mentünk, hogy fel tudjam mérni az ezévi termést és hozamot.


Bad Feilnbach felett

Az erdei út mentén már megjelentek a selymes fűfélék, szedtem belőlük a vázába télre és az első gombák is megmutatták kalapjaikat.







Mikor elértük szedresünket, megdöbbenve láttam, hogy a gazda nem díjazta a nagy bokrot és alaposan megnyeste azt. Voltak ugyan szépen zöldelő szemek rajta, de jóval kevesebb. 
Aztán egy másik úton ereszkedtünk le a hegyről, át az erdő sűrűjén, ahol rengeteg kis fenyő lepte el az aljnövényzetet. Jó döntés volt, mert újabb szedreseket találtunk, lesz az idén is szüret.



Nagy öreg fenyők alatt bújkáltunk, földig értek az ágaik, néhol bükkös vegyült a tűlevelűek közé, könnyező törzseik állják a sarat a fenyves szomszédságában.




Földig érő ágak
Egy vargakanyarral elértük a Hofer Alm hegyi fogadót. Egy-két vendégük volt csak, csend uralkodott a környéken. Élveztük a kilátást, a csendbe röppenő rozsdafarkú cserregését, énekét.


Hofer Alm

Kerékpár tároló
Rozsdafarkú
Dupla adag (Zwetschgendatschi-szilvás lepény), mint a városban

Bad Feilnbach hagymakupolás templom tornya a távolban
Szitakötő
Egy füzike (talán a kisvirágú)
A napnak még nem volt vége, de hogy hova mentünk, azt majd a következő részben árulom el.