Terveztük a közeli Veronát is egy nap megnézni, de jobbnak láttuk elhalasztani a hőség miatt. A tóparton volt lehetőségünk felfrissülni, de egy zárt várost a kánikulában számunkra nem élvezet felfedezni. Legközelebb. Egy hűvösebb helyet választottunk a régmúltból... akár mondhatjuk úgy is, Verona betűit egy pohárban összekevertük és újradobtuk... :-)
Riva vízesésnek is hívják a tó kedvelői, pontos neve Varone vízesés. Riva del Garda, a tó északi pontjának közelében található.
Az út szerpentines emelkedőn visz fel a hegyekbe, visszatekintve kies kilátással a Garda-tóra.
Garda-tó |
Bejárat a vízeséshez |
Tikkasztó melegben érkeztünk meg a vízesés közeli parkolóba, alig vártuk, hogy mihamarabb bejussunk a hűsítőre várva. A sok látogató ellenére gyorsan haladt a sor. (Belépő 5,50 Euro/fő - 2017.)
A vízesés különlegessége a hegyoldalban található tölcsér vagy inkább tornádó tölcsér formájú barlangban nagy robajjal alázúduló víztömeg, mely milliónyi vízcseppet permetez szét a közelben. Kiépített úton, lépcsőkön lehet haladni és a tölcsér aljától felfelé haladva lehet bejárni a környéket. Néhol a sötét barlangban színesen megvilágítva láthatjuk az üreget. Nehéz volt a fotózás, féltettem a gépem a víztől, a videók mobillal készültek. Sem a fényviszonyok, sem a nedves közeg, sem a mobil és a tömeg miatt nem volt alkalmas jó felvételeket készíteni, élőben egész más a barlang. A nagy robajtól alig érteni egymás szavát, a sok turista hangosan kiabál.
A szűk garat |
Színes megvilágítással |
Számozott infotáblák tájékoztatnak |
A mészkőből álló jura korban képződött barlang vízesésének teljes hossza 98 m. Eredete a 8 km-re található Tenno-tó (Természetesen ide is ellátogattunk, következő bejegyzés erről is szól majd!) és véget a Garda-tóban ér.
A publikum előtt már 150 évvel ezelőtt megnyitották a barlangot, de akkor még nem voltak hidak, ösvények, lépcsők, teraszok, főleg nem az alagút - mely a csavaros szurdok belsejébe is bevezet - ahonnan igen jól be lehet látni a belsejébe. Sok vízesés található a világon, de kevés olyan, amelyik egy eróziónak köszönhetően több, mint 20.000 éve alakult ki és ma is csodálhatjuk. A gondolat is megszédít hány m3 víz folyhat itt le évente... és már mióta...
A hely további érdekessége még, hogy járt már itt Franz Kafka és Thomas Mann is.
Ti mit fedeztek fel a fenti videóban?
A növényzet a hegyoldalban érdekes vegyes. Földközi-tengeri növények mint pálmák, ciprusfélék, yukkák, olajfák, citrusfélék, leanderek - melyeket télen üvegházakban teleltetnek - és mellettük tölgyfák, csertölgyek, gyertyánok, babérok, fekete és vörös fenyők, melyek a magas hegység jellegzetes fái.
Milliónyi kabóca húzta a nótát a hőségben, nem is igazán értettük miért kellett a parkot behangszórózni, zenét adni, hozzá olyat, amit temetésekkor is szoktak. Ez számomra sokat rontott a hangulaton. A természetben a természet hangjait szeretem hallgatni.
Folyt. köv.