Hűségesen az arany októbert “a mi hegyünkkel” búcsúztattuk. Hétköznap, csendben, szinte magunkban jártunk ott. Nem sok dolgot találok szebbnek, megnyugtatóbbnak, telibbnek, az ilyen napoknál.
A városban esett, a hegy aljában már csak szemerkélt az eső, reméltük felfelé haladva elkúsznak a felhők felettünk. Az esőcseppek között sercegve peregtek az elsárgult falevelek is. Utolsó leheletüket az aszfaltra, a fűbe engedve bevégeztettek.
Mégis - vagy épp ebben - az elmúlásban is fellelhetők a természet művészetei.
 |
| Egyszerűen csodálatos! |
 |
| Lenn a városban esett az eső |
Természetes, hogy a már évek óta figyelemmel kísért Y fenyőm hajlatában megnéztem a kis szamócatövet. Már igen csak megerősödött és még szép zöld volt!
Betértünk a Käse Alm fogadóba. Mi voltunk az egyetlen vendégek.
Szervusz október! Jövőre találkozunk!