Kavicsaim, gondolataim, utázasaim, ahogy én élem meg...
"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"
2016. november 9., szerda
Arany oktober 4. 1252 m Spitzsteinhaus
Van úgy, hogy másutt kötünk ki, mint az eredeti tervünk volt. Korábban ez számomra elképzelhetetlen volt. Mára megtanultam és élvezem a spontán adta lehetőségek új és érdekes oldalát nézni, értékelni, mert mindig magukban rejtik az újat, az ismeretlen varázsát.
Sachrang (738 m) településének szélén egy válaszút előtt Tirol Moosbauer vagy a Spitzsteinhaus felé.
Spitz - csúcs, Stein - kő, Haus - ház. Ízlelgettem a szót és elindultunk az irányba anélkül, hogy tudtuk volna mi vár ránk.
A Mitterleiten, mint egy tanösvény iskolások által készített festett kövek, információk kísérik a turistákat felfelé. Az út meglehetősen meredek, nagyon örültem a vándorbotoknak!
A legjobb ómen :-)
Ki lakik itt?
Elszórtan házak, almok, alig akad bárkinek is közvetlen szomszédja.
Az erdőn át vitt tovább az út, ami egyáltalán nem volt könnyű. Mondhatom a túra horror-szakasza. Az esőtől megázott sáron, mely gyakran a lehullott falevelektől takarva álcázta magát csúszkáltunk az igen meredek hegyoldalon. Kövek, gyökerek olykor olyan magasra kellett felhúzni magunkat, hogy áldás volt a túrabot. Őszi kűzdelem.
Lemaradtam
Visszapillantás
Ezek a látványok feledtetik a kűzdelmet
Talán ezek közül a fogadók közül néztük ki valamelyiket, de ilyen látvány után nem volt maradásunk, tovább kűzdöttünk az 1250 m felé.
Hisz már látszott a Spitzsteinhaus.
Encián csokor
Orvosi szemvidítófű
Szártalan bábakalács
Boróka
Egy bájos harangvirág
Spitzsteinhaus 1252 m
A látvány magáért beszélt itt is!
A "császár" Wilder Kaiser havas hegyei
Visszafelé a délutáni lemenő napfényben változtak a színek, árnyak.