Vándorkönyvünk egy újabb fejezetét lapoztuk fel, amikor az 1050 m-en álló Staffn-Alm-ot vettük célba. Az időjárás annyira nem kedvezett, hogy ragyogó napsütés kísért volna, de ez nem szegte a kedvünket.
 |
| Mézeskalácsfa |
Illatos mézeskalácsfa fogadott Marquartstein (546 m) település végén a parkolóban. Egy egykori kastély Niedernfels, ma pedagógiai centrum tornyainak egy napórája indított bennünket a Hochplatten felvonója felé.
 |
| Niedernfels kastélya |
Az almhoz feljutni innen két lehetőség van. A kocsiút szélességű enyhébb emelkedős, könnyű terep vagy a túrázóknak szánt nehezebb gyalogút, mely sokkal szebb látnivalókkal kecsegtet.
 |
| A gyalogút felé |
Egy lépcsős patak mentén haladtunk, mint olyan gyakran errefelé az Alpokban.
A párás levegőt gombaillat lepte el.
Változtak a színek. Az egyöntetű zöldet tarkították már a sárgák, narancsok, rozsdásak, barnák. Sok növény most mutatkozik meg igazán az erdő zöld kabátja alól.
 |
| Beérett a mérgező nadragulya is |
 |
| A páfrányok is színt változtatnak |
 |
| Erdei szeder |
Néha a fejünk felett csendes surrogással ment a felvonó.
Rokonlelkek jártak az erdő alján.
Elértük az 1000 m-t, megjelentek az első enciánok.
A fák ágai között, a dombok mögött felsejlett a Chiemsee.
 |
| Chiemsee |
Amikor megérkeztünk a Hochplatten felvonójának felső állomásához, még szebb kilátás nyílt a “Bajor tengerre”. Onnan már csak egy kőhajításnyira várt a Staffn-Alm.
“Hegyekkel teli szépség, pompa
adja hírül a teremtő hatalmát,
kezdet és vég nélküli.
Gyertek emberek dicsőítsétek az Urat
magasztaljátok,
imádkozzatok érte.”
A kő után várt a virágba borult Staffn-Alm. Ilyen szép hegyi fogadót ritkán látni és a finom gazdag lencselevesük, süteményeik...
 |
| A fogadó védelmezője |
 |
| Ma már játszótéri példány :-) |
Visszafelé az autónyi szélességű, könnyebb úton mentünk és egy szép mintás és málló kőfalon túl már nem sok érdekességet láttunk.
