A szélkakas szerint, ha aznap lett volna, akkor hátszéllel indulunk. De szélcsendes napos, habos felhős időben meneteltünk az 1000 m feletti Breitenberg Hüttéhez és még azon is túl.
Legutóbb februárban jártunk erre, mikor még szinte minden kopár és színtelen volt. Mára beteltek a lankákon a zöldek, lilák, sárgák, kékek.
Békésen pihenő tehéncsorda álmosan nézett ránk, épp csak a pillájukat rebbentették jöttünkre.
Pillangók, méhek és egyéb rovarok sertepetéltek a nektárt adó vadvirágokon. Vízi menták ontották virágaikat.
 |
| Egy orbáncfű féle |
 |
| Egy harangvirág féle |
 |
| Vízi menták és rovarjaik |
 |
| Szent László-tárnics kezdi virágait bontani |
Az enciánoknak is igen sok fajtája ismeretes. Aznap egy újabb páldányt kaptam lencsevégre, Szent László-tárnics.
“Magyar elnevezése onnan ered, hogy amikor Szent László király táborában a katonák között pestis tört ki, a király Istenhez könyörgött. Éjjel megjelent egy angyal álmában, aki azt mondta neki, hogy menjen ki a sátor elé és célzás nélkül lője ki nyílvesszőjét. A nyílvessző egy tárnicsot fúrt keresztül, amelyből kenőcsöt készítettek, és ez megmentette az embereket a haláltól.” Wikipédia
Elértük azt az emelkedőt, ahol legutóbb egy ködfátylon keresztül láttuk be a vögyet és a távolabbi hegyeket. Ezen a kilátón állt egy hatalmas - talán több száz éves - tölgyfa. Sajnos most már csak múlt időben, mert a fát egy iszonyatos erő szétrobbantotta. A több méter átmérőjű törzs a világ égtájainak mind a négy irányába dőlt ki. Lehangoló és szomorú látvány fogadott.
 |
| Kép februárból |
 |
| és a szomorú látvány most |
Kerestem a megírt köveket, melyeket valakik az üreges törzsbe rejtettek, de nem találtam, csak a szomorú látványt minden szemszögből. Néhol fekete foltokat, égés nyomait láttam. Jól lehet, a villám csapott bele.
A pad, ahonnan a kilátást még pár hónapja élveztük az egyik törzs íve alatt védőn sértetlenül állt.
“Síromra tegyetek egy szál vadvirágot…”
Folyt. köv.