Utunk céljáról a következő bejegyzésben írok, ezt a kitérőt azonban kár lett volna kihagynom.
A köztes pihenő oka a Baumburg kolostor volt, melyet messziről a főútról a magasba tekintve lehet látni egy pici településen Altenmarkt an der Alz
Altenmarkt, az Alz és a Traun folyók találkozásánál fekszik. Az utóbbi számomra azért nevezetes és kedves, mert innen származik logóm különlegesen szép, jó 5 kg-os köve.
A kolostorhoz az út felfelé vezet. A település az 1800-as évekig a kereskedelmek közti vámellenőrzésekért volt felelős. Régi idők épületei övezik körül a két tornyú St. Margareth kolostort.
 |
| 1735 |
 |
| Az egykori épületekben sörfőző és fogadó működik |
Ahogy az udvarban nézelődtünk egy érdekes táblára lettem figyelmes...
Nagyon tetszett nekem ez a 48-as szélességi körön fekvő települések sora. Ezen a körön fekszik még tőlünk keletre pl. Bécs, Volgográd, Ulánbátor, nyugatra pedig Orléans és Seattle. Jó lenne, ha másutt is lehetne az adott szélességi körökről információs táblákat is látni.
Idehaza aztán jobban elmélyedtem a témában és keresgéltem, olvasgattam dolgokat. A különböző városokhoz belinkeltem egy-egy érdekes oldalt. Kedvem lenne csomagolni és egyiket a másik után meglátogatni.
Először azonban nézzünk körül az altenmarkti kolostor udvarában, majd a templomban.
 |
| St. Margareth Baumburg kolostor |
 |
| Hiányzik a kopogtató |
A bejárat az oldalsó ajtón történik, nehéz hatalmas zárral.
 |
| A cirádásabb zár az egykori főkapu ajtaján |
A kovácsoltvas rács előtti falak meglehetősen bizarr képet nyújtottak. Az angyalok közt koponyák, csontvázak és egy szárnyas "kaszás" néz le.
 |
| Talán St. Margareth karján a kolostorral |
Belül sajnos zárt díszes rács feszült. Egyedül voltam, így nyugodtan volt időm picit szétnézni.
Az 1100-as években alapította egy grófi pár a kolostori apátságot. A templom 1156-ban készült el és mint sok más egyházi épületet, ezt is a korok viszontagságai után az 1600-as években építették a gótikus és a barokk jegyeknek megfelelően újjá, ekkor kapta jellegzetes hagymakupoláit is. Legutolsó alakítások 1755-ben történtek, azóta rokokó freskók és stukkók díszítik. Ma a melléképületek magán tulajdonban vannak, ahogy a mellette működő sörfőzde is.
E röpke kitérő után legközelebb a kirándulásunk céljáról lesz szó.