"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

2016. augusztus 5., péntek

Breitenberg Hütte

Elhagyva a kidőlt tölgyfát már a réti füzények díszítették az utat felfelé. Az első nehéz köves útszakaszt lekűzdve a látvány az Inn völgyével gyönyörködtetett.

Réti füzény
Odafentről a kidőlt tölgy látványa



A hegyek olyan elemeink, melyeket az embernek sem kötelessége, sem joga, hogy a technika segítségével igázza le. Csak az ismerheti meg a világ harmóniáját, aki alázattal közeledik hozzájuk, és segédeszközei megválasztásában szerény.” Reinhold Messner


Viszonylag hamar elértük a Breitenberg Hüttét, ahol egy frissítőre megpihentünk.

  



Magunk mögött hagyva a fogadó
Meglestem, hogyan nyalják a tehenek a sót. Vicces látvány volt, ahogy a sókocka forog a tengelyén sarkai már mind elfogyasztva. :-)



  
Hív a távol!

Merre is?

1000 m feletti csend.

 
Beértünk az erdőbe, a csend körülvett, egyetlen madárszó sem hallatszott. Érdekes, hogy 1000 m felett is van lápos rész, ahol épp a gyapjúsás pompázott. Az előző napi nagy esőzéseknek köszönhetően a fűcsomók cuppogtak a nedvességtől.



Gyapjúsás ázott esetben
Van akinek ízlett

Korallgomba
Úton-útfélen látni hasonló építményeket, miért pont ne egy alpesi erdőben. Tettem hozzá én is egyet a tetejére. Egy mókus figyelte ténykedésemet, mire ráfókuszáltam volna elillant.


Csak úgy hever ott évek óta
Hirtelen a semmiből az út mentén egyetlen szál magában egy nyílásnak induló fehér zászpa, jó másfél méter magas példánya.



Fehér zászpa
Illatos kakukkfű szőnyegek
 
Harangvirág és páfrány barátsága
Törött szárnyú
Már kezdődik a gyapjas aszatok szezonja. Ezek az őszirózsafélék is jelzik kifelé megyünk a nyárból, évszakváltás közeleg. Méter, másfél méter magasra is megnőhetnek e hegyvidéki virágok. Formás, olykor teniszlabda nagyságú fészekvirágait mintha fehér pókhálóval szőtték volna be. A labdavirágok tetején bontja lilás szirmait és csalogatja a rovarokat magához.

Gyapjas aszat


 





Legközelebb korábban indulunk, nem időzünk másutt sokáig, hogy innen tovább tudjunk felfelé haladni.
Ott fenn vár még ránk valami

Már rég nem él, a törzse kellemesen sima