Császárunk a Zahmer Kaiser hívott és mi mentünk.
A repülőktől behálózott égbolton megült a szikrázó Nap, a hó vakított fehérségével. Madarak csicseregtek, jégcsapok csepegtek, 11 fok meleg volt, a tavasz szele lengedezett.
|
Zahmer Kaiser |
|
Róka - nyúl (?) |
Kippattant barkafák bontják virágaikat, hó ide vagy oda, megérkezett a tavasz az Alpokba is! Már messziről sárgítottak a zuzmók az ágakon.
|
Onnan indultunk |
|
Csörgedező patak |
|
Sípálya utolsó lehetőségei |
A Kölnberg fogadó kertjében mindig találok valami szépségeset.
Az Aschinger Alm 1000 m (nyári képek, és őszi képek) körül sokan szánkóztak, síeltek. A fogadóban teltház volt, ami nem csak a csodás környéknek, a sportolási lehetőségeknek, hanem az istenien finom ételeknek is köszönhető. Még soha semmiben sem csalódtunk. Anélkül, hogy reklámot csinálnék a helynek érdemes benézni a honlapjukra, az vár ránk, amit a képek kínálnak.
Ebben a magasságban még 30-40 cm-es hó volt, de ha a napsütés most kitart, akkor hamarosan eltűnik a fehér takaró a tájról itt 1.000 m-en is.
Visszafelé egy napos oldalban egy fenyő alatt, ahol már elolvadt a hó és az őszi széna megszáradt, kellemesen felmelegedett a talaj. Mint egy pikniktakaró hívott bennünket heveredjünk le rá. Fenyőillat, nedves erdei talaj illata (de hiányzott már) és a nap pirító ereje arcunkon. Kellemes volt majd elszunnyadtunk. Párom arcát meg is kapta a nap.
|
Vendégünk is volt :-) |
|
Fele tél, fele tavasz |
|
A májvirágok mosolya |