"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

2015. március 17., kedd

A császár rabjai

Amióta tavaly nyáron ott jártunk a Kaiser-völgyben (Kaisertal) azóta a rabjai lettünk ennek a természetvédelmi területnek. E párás-napos időn is a Szalamandrás kúttól indultunk, mint tavaly. Kufstein városát és annak várát csak szűrt fények mellett tudtam lencsevégre kapni.

Kufstein vára


Párás a völgy Kufstein felett
Rengeteg volt a turista ezen a hétvégi napon, sokan vállalták a nem épp könnyű lépcsőzést a szerpentínes gyalogúton. Nem volt velem a túrabot, mert nélküle könnyebb a fotózás, de akkor igencsak hiányzott. A meredek lépcsőzés nem kezdőknek való.


Az úton jobbról balról májvirágok mosolyogtak hihetetlen mennyiségben. A szép, leginkább lila virágok között sikerült különleges példányokat is találnom. Ritkább rózsaszín és fehér virágokra is akadtam. 

Nemes májvirág



A májvirágokat egy-egy lankán már csak az örökzöld cserje, a hanga más néven erica tette túl. Ez csak azért is érdekes, mert a májvirág a mészben gazdag területeken gazdag, míg a hanga a mészmentes talajt igényli. Ennyit egy helyen még sosem fedeztem fel! Persze ezennel könnyebb volt, most virágzik és rózsaszín színe hamar elárulta.

Hangás hegyoldalak

 

Martilapu
Százszorszép
Kócos fehér acsalapu
A sok virágnak köszönhetően megérkeztek az első méhek, legyek, pillangók is a völgybe.

Ezúttal a legutóbb megjárt medve- és hiéna-barlangot kihagytuk, másik irányba haladtunk tovább a Veitenhof és a Pfandlhof fogadók mellett célba vettük az Antonius kápolnát.

Veitenhof fogadó és szálló
Pfandlhof fogadó és szálló
A völgy belsejében tovább haladva eltűnt a pára, felhőtlen szikrázó égbolt világította meg a Wilder Kaiser havas hegycsúcsait.
Az erős napsütésben megszomjaztunk és a kies kilátásban gyönyörködve szomjunkat oltottuk, éhségünket csillapítottuk.

Wilder Kaiser



Sípályák
Jégcsapok a Wilder Kaiser északi oldalán
A napos teraszon
Ismét volt egy kedves felvigyázónk, komótosan nézett a dolgok után...
 








Kipihenten indultunk tovább a kápolnához. A kabát itt már csak nehezéknek számított, holott hófoltok tarkították az út egyes szakaszait.







A völgy meleg légáramlaiban hangos vijjogással három ragadozómadár (ölyv?) vitorlázott.




A hegyekben gyakran találkozni saját építésű kis kápolnákkal. Egy család halálának állít emléket az egyik.


Óriásfenyők és az olvadó hóban csörgedező patakok kísérték utunkat célunk felé.
 


Elias-forrás
 

Visszatekintés

“Mindig a fénybe nézz
mert szebbet még soha nem láttál
Biztos a fénybe érsz,
ha fel tudsz állni, mikor elbuktál
Még bírnod kell nem felejtheted el,
hogy az a nyughatatlan szív lobog benned”  
Ákos: A fénybe nézz

Közeledünk az Antonius kápolnához, jobbról a Wilder Kaiser






A kápolna mellett padok a megpihennivágyóknak, a szemlélődőknek...




Az 1711-ben épült kápolna a Kaiser-völgy közepén egy leggyakrabban felkeresett, fotózott látványossága a katlannak. Innen csodás a kilátás a havas Wilder Kaiser hegyekre. Szent Antonius tiszteletére építették, aki a nehézség, a vész, a baj védőszentje. Évente egyszer tartanik misét és olyankor közel 2.000 ember veszi körül a kis kápolnát, ami mára világhírű vándorút lett. Aki egyszer itt járt nem felejti a látványt...