 |
| A fasor mögött áll a több mint 1.500 m magas Hochries "elbújva" |
 |
| Az első pihenő párnázott padon :-) |
Kirándulók, szánkózók, síelők jöttek-mentek a középső felvonóhoz vezető úton. A felvonó ugyan nem működött, de ez senkit sem csüggesztett, hisz a hó, a hó volt a lényeg!
 |
| Milyen klassz a hóbabe temetve... :-) |
Meglehetősen csúszós és alattomos volt a meredek, néha az erdőn át vezető út. A megfagyott kisíkosított rétegre friss hó esett, aki nem vigyázott nagyokat esett. Mi sem voltunk kivétel. :-) Igyekeztünk azon a részen menni, ahol a szánkók nem fényesítették, ahol a porhóban lehetett bandukolni.
A táj mesés volt, remélem a képek is ezt adják vissza. Beugrott Baribori egy kommentje, mint a német mesékben, olyan az erdő, a táj...
Addig meneteltünk, amíg a sötét szürke felhők nem tornyosultak a késő délutánra.
 |
| Még nőhetek... :-) |
A mountainbike-osoknak kiképzett ugratókat is szép formásra lepte be a hó.
 |
| A felhők mögött az 1.500 m-es Hochries |
A felvonó középállomása is igen behavazott, alig egy-két nyom. Kedvenc fogadónk a Kräuterhexe (gyógynövényes boszorka) mégis nyitva volt, ahol a környék legfinomabb gyógynövényteáját készítik. A név kötelez, gyógynövényes boszi mindig kitesz magáért. A forró tea után tovább indultunk arrafelé, ahol kevesebb a szánkózó.
 |
| Drótkötél a semmibe... |
Csizmákat fel, irány tovább...
A hólepte fenyőcsemeték, mint sok kis manó takaróztak hópalástjaikkal.
 |
| Hólepte pad - kik ülnek rajta? |
 |
| Újabb hófelhők gyülekeztek |