Split Horvátország második legnagyobb városa, belvárosa 1979 óta az UNESCO világörökség része. Görögök, rómaiak, velenceiek, magyarok, osztrákok is uralták e város falait.
Dalmát barátnőm, aki innen származik, sokat mesélt szülővárosáról, ezért is picit több időt szerettem volna itt tölteni, a gyökereit megismerni.
 |
| Split |
Korán reggel érkeztünk a belvárosba, a piacon keresztül. Olyan sátras, toldott standos volt, mint anno a “lengyel piac” nálunk. Minden volt ott kapható, ruhanemű, cipő, étel, ital, szuvenír persze olcsó áron.
Igyekeztünk a tengerpart felé, ahol széles sétány több kávézóval, étteremmel várja a helyieket és turistákat. Régi épületek, ódon falak, szűk utcák, Velencét idéző széles terek, cirádás épületek, megszámlálhatatlan templom, sós tengerillat és napfény.
A széles tengerparti sétány nagy mozaikköveit itt is fényesre csiszolták már a járókelők, felmelegítette a nap, kellemes volt egy kávéra, fagyira leülni a pálmák árnyékában. Az árak itt inkább borsosak, a kínálat széleskörű. Szép üzletek, különösen az ékszerboltok nyerték el a tetszésemet, de az árkádok kézművesboltjai, művészi alkotásai is alig engedtek tovább. Az utcai rajzolóktól pedig páromnak úgy kellett elvonszolnia...
 |
| Pálmafás tengerpart |
 |
| Árkádok |
Az óváros, annak fehér márvány falai, oszlopai az egykori uralkodó Diocletianus palotájának központja. Az egykori palota központjában található ma is a Peristylium, egy korintoszi oszlopokkal díszített udvar, az uralkodó vendégeinek fogadására szolgált. E mellett áll a Szent Doimus székesegyház, a császár mauzóleuma, mely a 7. századtól keresztény egyházként működik. A templom főkapuja mellet két koporsóban IV. Béla magyar király két lányának (Katalin és Margit) maradványai vannak befalazva.
Kőillat mindenütt.
 |
| Peristylium |
 |
| Szent Doimus székesegyház |
Tovább bandukolva éhesen érkeztünk meg a Prokurative terére (Köztársaság tér), ahol leülve és szemlélve valóban úgy éreztem magam, mintha Velencében lennénk… Széles, nyílt tengerre néző tér, árkádos épületek, távolból érkeznek a hajók, kompok. Míg ebédeltünk - ami nagyon finom volt - egy mellettünk lévő asztalnál helyet foglalt egy fess fiatal hajós kapitány, hófehér ruhában. Megebédelt - szinte mindent az étlapról - elintézett egy-két kedves telefont, majd indult is vissza hajójára. (Már láttam is magam előtt könyvben ennek a *kalandor* kapitánynak a történetét…)
 |
| Prokurative bal szárnya... |
 |
| és a jobb szárnya (ahonnan szemlélődtünk) |