Kavicsok és gondolatok...: Szánhúzókutya verseny Inzellben

2014. február 4., kedd

Szánhúzókutya verseny Inzellben

Minden év februárjának első hétvégéjén a bajor Inzellben megrendezik a szánhúzókutyák versenyét. Európa különböző országaiból jönnek a résztvevők. Idén is így volt, és hó is volt bőven, ca. 30 cm.

Inzell is egy klimatikus gyógyhely a Chiemgau Alpokban, nyugatra Salzburgtól

A település kempingjének területén a hegyekben került megrendezésre a szánhúzó verseny.

A boldogság az egyetlen, amit ha megosztanak duplázódik :-)

Már reggel 9-re odaértünk, szerettünk volna a készülődéskor is ott lenni. Sokan még csak ébredeztek, rendezték soraikat, etették a kutyáikat, viszonylag csendes volt a hegy alja.

A tenyésztők és a musherek(szánhúzó sporttal foglalkozó személy) etették, ápolgatták versenyzőiket. Az előző nap - attól függően, hogy melyik távra neveztek be - voltak akik mögött már 300 km hegyi túra volt. (távok 12, 25 és 31 km) A két nap összesítője alapján dőlt el ki az idei nyertes. Német, osztrák, lengyel, holland, olasz, francia, cseh csapatok kűzdöttek.

A verseny kezdete előtt körbejártuk az ébredző vagy már nagyon is “türelmetlen” szánhúzókat.

Egy szán a sok közül

Alaszkai malamutok

Lehet egy ilyen tekintetnek ellenállni... én képtelen vagyok

Mindenki kapott a reggeli simizésből is

Szibériai huskyk

Szamojéd

Névre szóló mozgó lakosztályok

Ő a Boss... :-)

Elmélázva

Elszunnyadva

Énekelve

Fülelve

A pályát már egyengették a nem épp friss hó olvadozott, volt ahol már kikopott, pótolni kellett a siklás reményében. Nem túl kellemes kutyaeledel és viasz illat a szánok talpainak sikosításához terjedt. A startvonal már messziről virított, az óramérő számláló világított, pár perc és indultak a szán nélküli szóló futók.

A moderátor informatív, szórakoztató műsorveztése nagyon szimpatikus volt. Részleteiben mesélt a különböző szánhúzó kutyák tulajdonságairól, eredetéről, animálta a közönséget.

Néhány szó a kutyákról:

A szamojéd a szánhúzók őse, az eszkimók használták először e célra. Nyugodt vérmérsékletű, nagyfokú hidegtűrő, megbízható munkakutya. Tömött bundája védi a zord téli időjárás viszontagságaitól, sőt az eszkimók nem csak munkára használták, hanem éjjel sátrukban együtt alva a kutyákkal, azok szőrével tartották magukat melegen. “Mosolygós arcunak” is nevezik őket a pofarajzolatuk alapján. Bár én ezt a többi szánhúzónál is felfedeztem nemcsak a szamojédnél! Nézzétek csak az alábbi fotókat meg!

Szibériai husky - talán a legközismertebb szánhúzó faj - a leggyorsabb, legkönnyebb szánhúzó kutyák. Jókedélyű, figyelmes, mozgékony, munkabíró. Gyakori a kék szemű, illetve kék-barna szemű, sőt megengedett a márványos szemű (egy szemgolyó kék és barna is) változatok is.

Alaszkai malamut szörzetrajzolatban nagyon hasonló a szibériai huskyhoz, de lényegesen nagyobb a feje és a teste is robosztusabb. Súlya elérheti az 50 kg-ot, képes a testsúlyának a tízszeresét elhúzni! Szívóssága, kitartása illeszkedik az Arktiszi éghajlati és feladati viszonyokhoz.

Az alaszkai husky kizárólag verseny célokra létrehozott keverék. Leggyakrabban vadászkutyákat és agarakat használtak a keresztezésekkor, mint a skandináv szánhúzókutyáknál. Az agár külső igencsak szembetűnő. Egyik-másik szőrrajzolata engem a német vizslára emlékeztet.

Startol az első szóló

Remegve, megfeszülve, koncentrálva

Mint egy német vizsla keverék, csupa izom

Egy türelmetlen szibériai husky

kék és barna szemek

Méghogy a szibériai husky nem mosolygós... :-)

Már alig vártuk - szerintem a tömeg is - hogy jöjjenek a 8-as, 10-es vagy 13-as szánhúzó fogatok. Ekkor már nagy volt a hangzavar, ugatás, vonyítás, ami már éneklésbe torkollt és az adrenalin, a munkakedv minden porcikájukban felfedezhető volt. Volt amelyik remegett, a másik ugrált, pattogott, mint egy gumilabda. A legtöbbet le kellett fogni, hogy kibírják a moderátor indíttatásáig. Az alaszkai malamutos fogatok minden egyes kutyáját fogva kellett tartani, látható volt, hogy nem kis fizikai megterhelés jutott a kiválasztottaknak! Egy esetben idő előtt el is rántotta egy szán a lefogó emberkéket, baj nem történt, de a hölgy fájdította a kezét. Percenként indultak a csapatok és a start pálya mellett volt a cél pálya is, így azt is jól szemmel lehetett tartani.

Alaszkai husky

Start!

Védőcipőben

Simizés, személyes kontaktus

A vezér figyel hátra a kommandóra

Nem bíííííírom kivárni....!!!! (gumilabda-effektus)

Villódzó tekintetek

Alaszkai malamutok

Az első célbaérő szán

Ének, vonyítás indul

Ha lett volna a nap szépének választása, akkor én ezerszer is rá szavaztam volna… egy hihetetlen, nyugalommal a célhoz sétáló, ott türelemmel és méltóságteljesen várakozó alaszkai malamut. Szinte élvezte, hogy őt bámulják és fényképezik… talán mosolygott is magában vagy nem csak magában…? (miket bele nem interpretálok...)

Höhöhö... nyugi, én leszek a nyertes... :-D

Startol a szépségem...

Megtudtam, hogy a szánhúzó kutyákat évekig képzik, tanítják különböző kommandókra, többnyire egy nemzetközi *kutyanyelvet* használnak a musherek. A szavak rövidek és hangsúlyosak. Minden szánhoz van egy vezérkutya, aki csak bizonyos képességek mellett választódik ki. Ő felelős az irányért, az egész csapatért, annyira megbizhatóvá válik(képezhető), hogy képes lenne a musher nélkül a túrát egyedül végigvinni. Azok a kutyák, akik már egyszer egy pályán futottak, azt nem felejtik el.

Hamar érthetővé vált, hogy a tenyésztőknek, mushereknek ez egy életforma, nem vasárnapi hobbiról van szó, szinte minden (ha nem minden) e kutyák körül forog.

Fantasztikus volt látni, azt az erőt, kitartást, a tekinteteket ember és állat között, apró mozdulatokat, jeleket, a pillanat rezdüléseit, míg a vezér megkapta a musher kommandóját. Minden pillanatot szerettem volna rögzíteni, újra és újra. Alig tudtam betelni az élménnyel!

Látni azt az önfeledt szeretetet, rajongást kutya és gazdi között, a feszültség pillanatait, majd a kimerült, csapzott összebújásokat, a jóleső fáradt célbaérést. Belém hasítottak Konrad Lorenz szavai: “ kutya nélkül lehet élni, de minek”.

A szünetekben elsétáltunk a távoli pályák felé, figyeltük hegynek fel és völgybe le a fogatokat.

A kűzdés pillanatai

Egész idő alatt azt vártam, hogy lesz e magyar versenyző is a pályán, füleltem a moderátor szavait, mikor mondja be, de semmi… Később a távoli kacskaringós pálya egy szakaszán egyszer csak hallom, az egyik musher buzdítja a kutyáit: “ gyere, gyere… jól van!”

Magyar!!!! Végre, mondom a férjemnek itt egy magyar, a 130-as számmal! Figyeltem a célt, hogy, ha érkezik megszólítom. Erre sajnos nem volt lehetőség, kicsit zűrzavaros volt a célnál.

A célba érkező versenyzők mindenek előtt egy vizsgálaton estek keresztül. Ellenőrizték a kutyák chip-jét, a musherek visszaadták a sorszámukat, és a fáradt versenyzők vonultak le a pályáról, adták át helyüket a következőknek.