Már reggelente a völgyekben egyre gyakrabban ül meg a pára. Ez a különös jelenség csak akkor látszik igazán, ha a hegyekben a főn kitisztítja a levegőt.
|
A völgyekben megülő pára |
A főn egy meleg légáramlat neve, ami itt az Alpok környékén igen használatos.
Előnye fotós szemmel, a kitisztult a levegőben messze el lehet látni, ergo csodaszép képeket lehet készíteni. Kirándulós szemmel, őszi nyirkos napokon kifejezetten kellemes a hegyekben a langymeleg szellő. Pilóta szemmel, jól ki lehet használni a meleg légáramlatot vitorlázásra, ahogy a madarak is teszik. Hátránya mindazoknak, akik szervezete reagál erre a természeti jelenségre migrénes fejfájás, ami hányinger érzésig fokozódhat, fáradtság, levertség.
Brannenburg környékén kedvelt kirándulóhelyünk egyike a St. Margarethen kápolna és környéke. Írtam róla már többször is különböző évszakokban. Ezennel a települést egy másik oldaláról közelítettünk meg és legnagyobb meglepetésünkre egy erdei kastélyt fedeztünk fel a távolból egy dombon magaslani.
|
Brannenburgi kastély |
A
csipkés épület a napsütésben aranylóan csillogott a fák között megbújva. A titok
a kastély milétéről egész nap tartott (Magán terület, belépni tilos) és
persze nagyon foglalkoztatott.
Az egyetlen nyom, amit akkor ott találtam egy kőtábla a borostyánok rejtekében.
Miszerint a brannenburgi kastély ura Caspar Winzerer lovag lándzsájával egy hadvezért Georg von Fundsberget halálra szúrt, év 1534
Kaspar Winzerer III. felelőssége a Bad Tölz-i vidéktől egészen Tirolig tartozott az 1400-1500-as években. Hosszabb ideig élt Budán is az “arany lovag”, mivel diplomatai szolgálatokkal is megbízták. Ígéretet tett, egy “nemesi”, ütőképes csapatot küld a magyaroknak a török ellen, amit végül is a mohácsi vereség tett okafogyottá.
Az egykori vár írásos nyomai a 12. századig vezethetők vissza. Az 1500-as években a Winzererek után, új tulajdonosa a reneszánsz stílusában építtette újjá, majd 300 évvel később angol új gótikus ruhát kapott, romantikus kerttel, szökőkúttal. A ma többszáz éves fák is e régi korokról mesélnek. Nagyon sajnálom, hogy nem állt módunkban közelebbről mindezt megtekinteni. Az 1950-es évektől a kastély és annak további épületei egy magán internátusként működik, nem látogatható.
|
A bástya, még renoválás alatt |
|
Az erdő a vár körül |
|
A vár alatt szabadtéri pódium |
|
Zenei címer (?) |
A környék szépsége már a 19. században is ide vonzotta a különböző művészeket. Az itt álló fogadó volt találkahelyük központja. Ennek emlékére állítottak a ma művészei egy emlékkövet.
|
A szemközti hegyen Neubeuern vára |
|
A völgyben elszórtak lakóházak |
Körbejártuk a vár környékét, majd a házak között indultunk fel a hegyekbe, oda, ahol aranylóan pompáztak a fák...
|
Csipkebogyós ablak |
|
Már fakuló hortenziák |
|
Oda, az aranyló fák közé.. |
|
Odafenn zöldebbnél zöldebb legelők |
|
Infotáblák a könnyebb eligazodáshoz a kirándulóknak |
|
Ház a hegyoldalban kilátással... |
Ettől a magasságtól értük el a simogató langyos főnt. Az érzés lágy és kellemes, már-már varázslatos! Aznap addig mentünk, amíg a főn kísért bennünket, majd amikor visszahűlt a levegő, mi is visszafordultunk a faluba egy kávéra, sütire.
A hegyekből lecsorgó erek patakká érnek össze, nedves, mohaszagú a levegő. A langyos meleg szellő oxigéndús levegőt hoz és visz. Kitörölhetetlenül belém égett érzetek.
A flintsbachi Falkenstein vára és a Petersberg, (tavaly májusban írtam róla.)
|
Falkenstein |
|
Petersberg |
Ha valaki bajor kis falvakban, hegyekben jár, ki ne hagyja az itteni falusi kávézókat, pékségeket, fogadókat! A legtöbbször idős emberek működtetik saját sütésű házi süteményekkel, pékárúval, helyi étkekkel. Az adag kétszer-háromszor akkora, mint a városokban, a turistáktól forgalmas helyeken és az ár is kedvezőbb, arról nem is beszélve, hogy a házias ízek mellett egy-egy kedves személyes beszélgetésre is van idejük.:-) Szeretem ezekkel az idős falusi emberekkel a társalgást.
|
A kávézó egy dekorációja az ablakban |