Épp azon a hétvégén jártam odahaza, amikor a tatai lehalászás volt a tavon, és azon a csodás őszi napon ott volt a helyünk!
Már korán reggel nagy volt a tó körüli serteperte, igyekeztünk, hogy a halászatról le ne maradjunk.
Távolról úgy tűnt, csekély lesz a napi fogás a nagy hálóban, aztán közelebb menve nyugtáztuk, lesz itt halászlé és egyéb halétel bőven.
 |
| Tatai vár |
 |
| Lehalászás |
 |
| Van akinek ekkorka jutott |
 |
| Van akinek ekkora |
 |
| Szép színű és jó illatú |
 |
| Készül a harcsapaprikás |
 |
| Paprika nélkül nincs halászlé |
Ebéd előtt bejártuk a zsibvásárt, a kézművesek, árusok standjait. Mindent megkóstoltunk, amit a kedves és készséges árusok kínáltak. Már tudom, hogy milyen íze van a fenyő-, a repce-, a medvehegyma-, a gesztenye-, a bálványfa-, az erdei gyümölcsméznek és amikre már talán nem is emlékszem. Minek milyen jó hatása van. A hölgy készségesen beavatott bennünket a “mézség” ízvilágába. Az édes nektáron túl talán még különlegesebb íze a szarvasgombából készült pástétomoknak volt! Mennyei, különösen az olaj! De a csabai szalámi, a kecsketejből készült sajtok, a lekvárok, a tiszta mentaolaj, a gyümölcskenyerek, a “csodamixerrel” előállított fagyi, kávé ízeit még most is érzem. Már csak azért is, mert némelyekből vásároltunk is. Egyetlen csalódást számomra a várva-várt hal okozta. Bajai hallét ebédeltünk, amiből csak a hal húsa volt finom. Azt hiszem tudom már, mi a különbség a hallé és a halászlé között…:-S
Később a vár körül kószáltunk és anyum ismét megmutatta az egykori kórház épületének azon ablakát, ahol születtem. (Ezt mindig megteszi, ha itt járunk, és nagyon jó érzés!)
 |
| Tatai vár |
