Nincs időnk!
Szoktál-e néha meg-megállni
és néhány percre megcsodálni?
a zöld mezőt a sok virágot,
az ezer színű szép világot,
a dús erdőt, a zúgó fákat,
a csillagfényes éjszakákat,
a völgy ölét, a hegytetőt?
Nem, Neked erre nincs időd…!
Szoktál-e néha simogatni,
sajgó sebekre enyhet adni,
a hulló könnyeket letörülni,
más boldogságának is örülni,
meghallgatni, akinek ajka
bánatra nyílik és panaszra,
vígasztalni a szenvedőt?
Nem, Neked erre nincs időd…!
S ha est borul a késő mára,
készülni kell a számadásra.
Mérlegre tenni egész életed,
tettél-e jót, láttál-e szépet,
és nincs más vágyad, csupán ennyi:
nem rohanni, csak ember lenni,
hiszen már látod a temetőt,
de most már késő… nincs időd!
Szádeczky-Kardos György
