Tarifa
Andalúzia és egyúttal Spanyolország legdélebbi városába igyekeztünk Tarifa-ba.
A régi történelmi múltra visszatekintő várost és annak környékét ma már a modern sportos turizmus is felfedezte magának. Cádiz felől haladva a várost megelőző partszakaszok mentén egyre több szörfös, kitesurf-ös (kitesurf - wakebord, surf, siklóernyőzés kombinációjából alakult ki) látogatja, olyannyira, hogy a világranglistán is előkelő helyet foglalnak el.
Messziről lehet látni az óceán felett a színes, ide-oda cikázó siklóernyőket. Városi célpontunk előtt tettünk egy kitérőt és megálltunk a Playa de los Lances, egy kemping-strand részén. Érdemes az autót az út közelében hagyni egy rövid rastra, különben parkolódíjat szednek, ha az autóval közelebb szeretnénk menni. Kényelmes sétával is kigyalogolhatunk a partra, ahol egy-egy tapas-bár is kínál hűsölésre helyet.
 |
| Playa de los Lances |
 |
| A háttérben Afrika partjai |
 |
| Napozó gekkók |
Rövid nézelődés után megcéloztuk Tarifat. Régészeti leletek bizonyítják, hogy a város benépesedésének kezdete igen csak megegyezik Cádizéval, Kr. előtt az 1. évszázad. Az akkori föníciaiak Tingentera névre kersztelték.
Ugyanakkor a legősibb leletek egy közeli barlangban visszavezetnek egészen a neandervölgyi ember nyomaihoz.
Mégis a közel hat évszázadig terjedő mór uralkodás az, ami a város mai arcára a jellegzetes bélyeget nyomja.
A városkapu meghívóan invitált egy óvárosi sétára bennünket.
 |
| Puerta Jerez a 14. századból |
 |
| "Nagyon hűséges és nagyon nemes hősi várost a mórok uralkodója Sancho IV el Bravo nyerte el" |
A Hotel Riadnak ad otthont az egykori parancsnoki épület. Bejárat régi patinában.
 |
| Hotel Riad |
Míg a szűk utcák közt tekeregtünk egy fagyizó mellett elhaladva mintha magyar szavakat hallottam volna kiszűrődni. Beléptem, hogy megbizonyosodjam róla. Valóban, négy kedves magyar tanakodott melyik fajta fagylaltot válasszák. Megszólítottam őket és megörültünk egymásnak, beszélgettünk. Kiderült, hogy ketten közülük nemrég költöztek a városba, ketten Gibraltáron élnek. Egyikőjük egy kávézót vezet a brit sziklák alatt és meghívtak hozzájuk. Mivel másnapra úgy is Gibraltárt terveztük be, örömmel fogadtuk el a meghívást!
 |
| Kellemesen megebédeltünk és élveztük a napsütést, az utcai zenészek dalát |
 |
| San Mateo templom |
 |
| Monumento al General Copons |
Orientális, vakítóan fehér szimmetrikus épület a városi könyvtárt takarja. Előtte a kis parkban csillag formájú szökőkút, természetesen színes azulejoval kirakva, benne ismét nagy zöld békák. Hasonlóan, mint Vejer de la Frontera városának Plaza de Espana terén. Bámulatosan szép az egész! Valójában kedvem lett volna a narancsfa alatt egy Jorge Bucay könyvvel itt órákig üldögélni, néha beleolvasni, néha a környék rezdüléseit figyelni.
 |
| A városháza andalúz színekben |
 |
| Szépséges kút, kavics-flaszterrel |
 |
| Egykori várfal kijárattal |
Először körbejártuk az erődítményt, melyet a mórok elsősorban a kalóztámadások ellen építettek. A várost és a várat 1292-ben a spanyolok IV. Sancho király zászlaja alatt visszahódítottak.
 |
| IV. Sancho el Bravo király |
A vár sajnos zárva volt és semmi tájékoztatás a nyitvatartásról. Míg mi ott tanakodtunk érkezett szintén egy pár és ők is a távolból hasonlóan németül gondolkodtak. A férfi megszólított bennünket angolul, hogy tudunk e valamit. Mivel én már felfigyeltem, hogy egymástközt németül beszélgetnek németül válaszoltam. Megörültek és igen hamar kiderült, hogy Münchenből jönnek, a nő bajor, a városunkból származik, a férfi Rómából. Sokáig elbeszélgettünk, mintha már rég ismertük volna egymást, majd mindenki ment tovább a felfedezőútjára.
Ez a város a különös találkozásokról (is) megmarad emlékezetünkben. :-)
A Medina-Sidoni hercegség Guzmán nemesi családjának egyik legjelentősebb alakja Guzmán el Bueno (a jóságos) szobra tekint le ránk, a kikötő előtti téren, a vár közelében.
 |
| A háttérben a turisztikai iroda - Paseo de la Alameda |
 |
| Guzmán el Bueno |
A vár híján egy magaslati pontot mégis találtunk magunknak, ahonnan picit belátnia környéket. A városháza melletti várfal egy bástyája volt segítségünkre.
Az igen erős szélben kapaszkodni kellett, hogy le ne fújjon bennünket a mélybe, de megérte, a kilátás a városra, a kikötő belterületére. Láttuk a lehetőséget a hullámvédő fal mentén az óceánhoz közel menni egész a móló végéig, és a hajókat, katamaránokat. Nem hagyhattuk ki!
 |
| A kerítés mentén a kanyargó móló végéig, ahol a szobor áll lehet besétálni |
Odafentről nem is tűnt hosszúnak és magasnak a fal, de ott állva, hallva, ahogy a hullámok csapkodnak…
A gátat védő több tonnás kövek és betontömbök sem mindig akadály az elemi erőknek!
 |
| Valamelyek már lesodorva |
A kövek és betontömbök állták a szél támadásait, a hullámok vad csapkodásait a gáton. A sirályok pár méterre tőlünk a szemünk magasságában szinte egy helyben repültek kűzdve a szél erejével, olykor hozzánk egész közel sodródtak. Néha azt hittem megérinthetem őket.
Az óceán és a tenger valahol itt találkozik egymással, Gibraltár "vízi utcájában". Kettejük kékjében halrajok úsztak csapatban, menekülve az éhes sirályok elől.
Kis halászhajó vágott neki az útnak, a magas hullámok olykor bekebelezték, majd felülemelkedve kitartóan ringott előre.
 |
| Punta de Tarifa világítótornya |
 |
| A túlpart már Marokkó |
 |
| Punta del Santo |
 |
| A tenger hőseinek |
Átsétáltunk az Isla de las Palomas vagy másnéven Isla Tarifa partjaihoz, Európa legdélebbi szárazföldi pontjához. A sziget előtt egy magaslati ponton, ahonnan jó kilátás nyílik a vízre áll a Santa Catalina vár.
A csipkésre sikeredett várról kevés információt találtam. Ha igaz, akkor nem is olyan rég 1929-ben épült és meteorológiai megfigyelőállomásként működött. Hát, nem is tudom...
 |
| Castillo de Santa Catalina |
 |
| Playa Chica, az első strand az Alborán-tenger nyugati oldalán |
 |
| Gát a szigetre |
A gát bal oldalán a sziget felé a csendesebb Playa Chica, a jobb oldalán a vadabb Playa de los Lances terül el. Az utóbbinál kinn állt a tábla szörfözni tilos, de ez nem sokat jelentett egy-két vállalkozónak.
 |
| Playa de los Lances |
Begyalogoltunk a gát végéig, bár a sziget katonailag lezárt terület, nem látogatható. Kár, azt hittem a világítótornytól körül tudunk majd nézni.
A 17. században egy erődítményt építettek ide, az 1800-as évek elején készült el a gát és a 20. században egy laktanya kapott helyet.
 |
| Búvárok bevetésre készen |
Mikor odaértünk azt vettük észre, hogy két fiatal beúszva közelítette meg az erődítmény falát és felmászott rajta, majd be az elzárt területre. Nem telt el 2 perc jött egy rendőrautó és behajtott a területre. Gondolom nem örültek egymásnak.
Míg figyeltük az ügyes kitesurf-öst, aki könnyedén siklott a víz színén mintha erőfeszítésébe sem kerülne, egy pillanara megfeledkeztem a fejemen lévő cappyről és úgy lekapta a szél és vitte pár métert, mint egy tollpihét. A finom homokban sikerült elkapnunk.
Még sokáig élveztük a napot, a szelet, a tájat Európa szárazföldjének legdélebbi pontján. Az óceán hullámait a tenger felől jövő ellenszelek próbáltak visszafújni - harc az elemek között. Első élményes látvány volt számomra. Nem akartam visszamenni a szállásunkra, volt valami varázslatos a helyben.
 |
| Jól látszik, ahogy a hullám élébe belekap az ellenszél |
Folyt. köv.