Chiclana de la Frontera
Don Quijote, Sancho, de főleg írójuk Cervantes meglepődne, ha szétnézne a mai dél-spanyol tájon. A habókos lovagnak annyi ellenfele lenne, hogy sosem érne a végére. A szélnek köszönhetően rengeteg a mai modern szélmalom és pörögnek is, ahogy kell.
Egy kései délután vissza szállodánk felé “ugrottunk be” ebbe a nem közvetlen tengerparti kis városkába. Időnk határt szabott az itteni látogatásnak, de aki erre jár szánjon rá többet, mert igen csak megéri.
Ugyan lényegesebben modern képet ad a főleg turizmusból élő “fehér falvak” e tagjának utolsó állomása a “Ruta del Vino”, a bortúrák végén, mégis tartogat egy-egy látnivalót.
A város folyója, Rio Iro |
Gyakran visszaköszönő kép a balkonokra feszített pálmaág |
Convento de Jesús Nazareno |
Convento de Jesús Nazareno kolostor a 17.századból az egyetlen barokk épület carrarai márvány bejárata nyilva állt. Oltárán a Názáreti Jézus ember nagyságú figurája, ahogy az oldalt álló Szűz Mária is ember nagyságú.
Tisztaság mindenütt |
San Juan Bautista templom és a Torre del Reloj (óratorony) |
San Vicente de Paúl - Vinzenz Depaul avagy Páli Szent Vince, a lazarista rend és a Vincés család szerzetesközösségeinek alapítója.
Ha már bortúra, akkor ideje írnom a sherryről, mely e környékről ered. Központja Jerez de la Frontera (később róla is részletesebben lesz egy bejegyzés), de nekünk itt Chiclana de la Frontera egy bodega-jában sikerült a nemes nedűt megkóstolnunk és vásárolnunk belőle.
Vicces a sherry hordó felett a Paulaner embléma :-) |
A világon egyedülálló ital az andalúz desszertbor - melynek édes változata kísértetiesen emlékeztet a mi tokaji aszunk több puttonyos változatára - is szőlőből készül és a a must teljes kiforrása után borpárlattal keverik, ízesítik. Több változata van, a száraztól az édesig, ahogy a színük is a világostól az egész sötétig terjedhet. A bodega-kban (pincékben) hatalmas fekete hordókban tárolják.
A Jerez-i sherry "háromszög" |
Régi családi sherry pincészet |
Folyt. köv.