Rauris-völgy
Ottlétünk utolsó napjára a Rauris-völgybe terveztem túrát. A legjava mindig a végére jut!
A Rauris-völgy a Hohe Tauern Nemzeti parkjához egy völggyel közelebb van, mint az előző napi Gasteiner-völgy. Egész pontosan itt kezdődik az egyik határa. A cél őserdő és legalább egy vízesés a völgy végén a furcsa, ide nem illő keleti hangzású név: Kolm Saigurn (1.600 m). Ha hiszitek, ha nem ez a név is visszavezethető az irodalmi német nyelvbe.
Tehát, vízesésekből nálunk sosem elég! :-)
 |
| Hohe Tauern Nemzeti park |
A környék szépsége mellett fontos megemlíteni a Rauris-völgynél, - hisz sokan most is erről jegyzik a környéket az - az aranymosás. Első írásos feljegyzések róla 1354-ből származnak. Virágkorát a 15-16. században élte, amikor is a világ aranykészleteinek 10 %-a innen származott. Az aranymosás még most is dívik, de már nem megélhetési/meggazdagodási szempontok vezérlik az érdeklődőket, sokkal inkább kalandvágy. Pár éve mi is kipróbáltuk párommal, ahogy a smaragd vadászatot is, de nem jártunk sikerrel, igaz nem is megszállottként vágtunk bele. A kijelölt helyeken bárki kipróbálhatja, hozzávaló eszközöket kölcsönözni is lehet, akár a trükköket is el lehet sajátítani és a megtalált aranyat haza is lehet vinni.
Ha jól számolom a térképen épp hét völggyel odébb jártunk most legutóbb, mint korábban a smaragdok völgyében, a Habach-völgyben.
Borús, szemerkélős időben érkeztünk a több méter magas szálegyenes fenyőkkel körülölelt parkolóba. Négyen és barátaink hűséges kutyusa Fussel - korábbi olvasóim emlékezhetnek rá egy korábbi kirándulásunk alkalmáról - vágtunk neki a Lechnerhäusl fogadó (ca. 1.200 m) közeléből. Úgy terveztük, hogy visszafelé ide térünk be egy frissítőre. Tökéletes, tájba illő külseje azonnal megragadott bennünket.
 |
| Lechnerhäusl fogadó |
 |
| Fussel vár ránk |
Érdekes kerítés megoldást láttunk erre. Sűrűn, srégen egymáshoz illesztve szögelik a deszkákat, melyek, követik a domborzat formáját.
A tavasz virágai köszöntöttek bennünket jobbra - balra. Krókuszok összecsúkódott szirmokkal, kankalinok, ibolyák, tavaszi enciánok és egy szépséges harangvirág, az alpesi harangrojt apró lila fejecskéi bólogattak az esőcseppek alatt.
 |
| Krókuszok |
 |
| Tavaszi encián |
 |
| Kankalin és alpesi harangrojt |
 |
| Alpesi harangrojt |
De a hegyek nem csak szép dolgokkal vannak tele. A hatalmas erők kevésbé tetszetős dolgokra is képesek. A mellettünk húzódó hegyekről pár hete vagy pár napja az olvadásnak köszönhetően lavinák pusztítottak és mindent vittek magukkal lefelé, ami az útjukba került. Az aszfaltozott utat már letakarították, de a nyomok mindenütt egyértelműek voltak.
 |
| Lavina maradványok |
 |
| Hó és törmelék |
 |
| Egy másik lavina maradványai |
 |
| Kis vízesések |
 |
| Egy visszapillantás a párás, szemerkélős távolba |
Elértünk a következő állomáshoz. Innen útpályadíjat kell(ene) fizetni, ha valaki autóval menne tovább. Bár most a sorompó nyitva állt és senki sem kezelt jegyeket. Itt található a Lenzanger parkoló, egy fogadó, egy kőzet-tájékoztató és az első aranymosó hely is.
Mintegy 5 km után megérkeztünk térkép alján lévő Lenzanger parkolóhoz és a cél középtájon az Ammererhof fogadója, annak környéke.
 |
| Gnejszgránit |
 |
| Kvarcit, ami pont úgy néz ki, mint egy tömény vastömb |
 |
| Aranymosó |
 |
| Itt lehet gyakorolni az aranymosást |
Egy apa-fia duo épp összecsomagolt és vitték az autóhoz a mosótálat, vödröt, mosópadot, ásót. Hogy találtak e aranyat azt nem tudom, de feldobottnak tűntek.
Újabb állomás, elértük az őserdőket. Minden érintetlen és védett. Nincs fakitermelés, az erdő maga dolgozza fel önmagát és mindent újrahasznosít. Varázslatosan szép! A gyalogút puhasága vetekedhet bármely puha szőnyeggel, a páratartalomtól mindent beborít a zöld moha, a fákon, mint őszes szakállak lógnak a szakállzuzmók, finom zöld és erdei illat, madárcsivogás. Leírhatatlanul szép!
 |
| Új élet az elmúltan |
 |
| Zuzmó |
 |
| Szakállzuzmó |
Az erdőben két szembejövővel találkoztunk és megkérdeztük, hogy jártak e a Kolm Saigurn vízesésnél. Mondták, hogy nem lehet odáig elmenni, lezárták az utat, meg nagy a hó is.
Hm. Tanakodtunk mi legyen és mivel időnk szűkében is álltunk, a visszaútra is számolni kellett. Megbeszéltük, hogy visszamegyünk a kiinduló fogadóhoz egy finomságra és másnap - amikor mi hazaindulni készültünk - reggeli után időben eljövünk a felső Lenzanger parkolóig autóval - amit majdnem el is értünk - és onnan gyalog az Ammererhof fogadóig. Az ugyan a nagy vízesés közelében van, hátha...
 |
| Lechnerhäusl fogadó |
Ha valaki erre jár ki ne hagyja a Lechnerhäusl fogadót! Nagyon jó volt a megérzésünk. A helynek megfelelő tájszólással, végtelen kedveséggel fogadtak mindenkit. A rétesem (de a többiek finomságai is) adagja ötször akkor volt, mint a sütim Bad Gasteinban, az ára meg majd a fele… Ismét bebizonyosodott, hogy a hegyekben bőségesen és olcsóbban (szerintem finomabban is) étkezhetünk, mint a városokban. A tájszólással feltüntetett sütiket kérdésemre készségesen elmagyarázták, hogy készül. Itt tudtam meg amit a szállásunkon már ettem Zwetschkenpofesen mi az, hogy készül, hogy a Buhtle milyen közel áll a mi buktánkhoz...
A szomszéd asztalnál családi húsvéti ebéd ért véget, szépen ünneplőben, ahogy illik. Mi túrázók - nem épp az ünnepnek megfelelően öltözve - kicsit kilógva a sorból. A helyiek kedves köszönése, mosolya, összekacsintása azonnal elűzte bennem e negatív gondolatokat.
Tökéletes nap, mozogtunk, láttunk, mennyi mindent kaptam, tanultam.
 |
| Kavicsokból(?), ásványokból kirakott kép |
