Jó két éve csak szép élményekkel jöttünk innen haza. A festett homlokzatú házak (Lüftlmalerei), virágos utcák a Wilder Kaiser hegycsúcsokkal a jellegzetes tiroli kulissza.
Délelőtt fürödtünk egy erdei tónál és a délutánt Söll-nek szenteltük.
A kis település szimbóluma a Nap, ami aznap is sugárzott.
A települést megközelítő és üdvözlő körforgalom |
A falucska nagy része a turizmusból él, főképp téli síparadicsom, de nyáron is sok a látogatója. Az utcák elragadóak, a tiszta virágos porták, a hegyek a háttérben, pont mint a képeskönyvekben.
Az egyik utcában az állomás mini változatát építették ki az előkertben.
Vízimalommal |
A centrumban, egy dombtetőn áll a St. Peter és Paul barokk templom. Udvarában a helynek megfelelően jellegzetes kis temető. Érdemes itt is körülnézni. A templom melletti kis kápolna a világháborúkban elesetteknek állít emléket, amik ezt a települést sem kíméltek.
Délután 16 órára egy utcai fesztivált hírdettek meg. Gasztronómia - zene - különböző országok, különböző kultúrák együtt. Írország, Szíria, Magyarország, egy afrikai ország maradtak meg bennem, a többiekre sajnos nem emlékszem. Utólag rákeresve semmit sem találtam az interneten róla. Kár.
Jóval 16 óra után érkeztünk és a készülődés igen lassúnak bizonyult. Az országok standjai álltak, de alig népesítették be őket.
A magyar stand |
Beültünk a Postwirt kerthelységébe és vártunk.
“Jó estét kívánok, megjöttek a fehérvári huszárok…” Valahogy elveszett a lassú készülődés közepette.
Érkezettt egy autó, melyből magyar ruhások szálltak ki és bográcsokban hozták az előre elkészített magyarságokat.
Vártunk, de csak nem akaródzott igazi hangulat kerekedni.
A kiépített színpadra zenészek hangszerekkel érkeztek. Az afrikai zene igen furcsán hangzott a tiroli kulisszával, de azonnal mozgásra serkentett mindenkit. Némi ízelítő, míg bírtam a kamerát mozdulatlanul tartani… :-)
Azt már sajnos nem tudtuk megvárni, hogy magyar zenészek is felléptek volna, nem is láttuk semmi jelét annak.
Söll felüdít és visszavár! |