A szeptember első hétvégéjét mi mással ünnepelhettük jobban, - kellenek a hétköznapokba is az ünnepnapok - mint egy túrával a hegyekbe. Egy "nagyobb" túrával a megszokottnál. Vége a forró nyári napoknak. Ez már az ősz íze, színe, illata - meg kell nézni, át kell élni.
“Még a pajkos nyár elsuhan mellettünk
De már távolodó háta fel-feltűn
Messziből felsejlik ősznek alakja
Aranyló haját a szélnek kibontja”
Timea Knebel: Még a nyár
Célunk a Chiemgauer Alpokban magasodó Hochgern hegy (1748 m) Enzianhüttéje volt az 1400 m-en.
Marquartstein település erdei parkolójából indultunk (646 m), de van több lehetőség is a megközelítésre. Az apró zúzalékos úton kezdetben elég jól lehet haladni, később néhol vannak nehézségek.
|
Túra térkép a Hochgernben, mi az 1-es utat követtük |
Az útszéleken most borultak igazán virágba a fecsketárnicsok. Már messziről hívogattak a kéklő harangfejeik, melyek füzérekben sorakoztak a levéltöveken.
|
Fecsketárnics |
|
Egy aszatféle vendégekkel |
|
Enyves zsálya |
Harangvirágokban is gazdag az Alpok. Ha jól sikerült beazonosítanom, akkor most épp a széleslevelűek lilás harangjait fotóztam. Ez alkalommal találkoztam először fehér változataikkal is.
|
Harangvirágok |
Szemesedik a mogyoró és pirul a csipkebogyó az erdők alján is.
|
Mogyoró |
|
Csipkebogyó |
|
Rengeteg szurokfű |
Néha jött egy kis szellő és belekapott a szélfújta termések bóbitáiba, vitte őket messzire.
Ismét találtam finom illatú fenyőágra telepedett zuzmót. E két növény illategyüttese bódító varázs, vetekedhet egy parfümmel. Sokáig magammal vittem, majd visszaadtam a természetnek.
|
Zuzmó fenyőágon |
|
Unterwössen települése |
|
Tiroler Achen |
Meleg volt magas páratartalommal. A távoli fotókon jól látszik, hogy a hegyek a pára homályában vesznek el, gyakrabban kellett szusszanásnyi pihenőket tartani. Felbukkant az első hütte, a nyelvetpróbáló nevű Agersgschwendt-Alm. (Hat mássalhangzó egymás mellett!) Mégis úgy döntöttünk, hogy itt most nem rasztolunk, megyünk tovább. Szerencsére a fogadó után erdőn át vitt az út, ahol árnyasabb és kellemesebb volt a menet.
|
Melegünk volt :-) |
Egy sziklatömbön magas facsoport, alatta egy feszület, emlék egy famunkás halálára. Gyakran találkozni szerencsétlenül járt munkások vagy turisták emléktábláival, sőt gyakori a villámcsapás okozta halálesetek száma is.
Hihetetlen, hogy azon a sziklatömbön a több éves fák megélnek!
|
Figyelnek |
|
"Szimbiózis" |
|
Korallgomba |
|
Őszbe pilledünk |
Egy nedves oldalban élénk narancs-rozsdás színű foltokban ült meg a víz. Úgy tűnt a kövekből kioldódott a vas és rozsdás foltokat hagyott.
|
Van aki így kerül le a hegyről |
Egy nem mindennapi forrás csobogása jelezte, itt felfrissíthetjük magukat. Egy hatalmas fa gyökerei alól csordogált a víz, a kövekre telepedett mohák tisztára szűrték a hideg vizet.. Ennél romantikusabb forrást még nem láttam.
|
A fák gyökerei közti sötét üregekben gombák |
Már-már azt hittem az Enzianhüttét látom, de az még odébb volt. :-(
Itt már nagyon fáradt voltam, de még 40 perc a táblák szerint... :-O
|
Felettem hüttének semmi nyoma |
|
Alattam |
|
Mellettem |
Fogyott a levegő, egyre gyakrabban húztuk meg a vizeskulacsot is, jó, hogy nem volt nagy meleg, (24-25 fok).
|
Unterwössen, Wössner See |
Szerencsére a táj szépsége vonta el a figyelmem a túra nehézségeiről.
Elértük a szártalan bábakalácsok magasságát. Kinyílva vártak bennünket, eső nem várható - tartja a népi megfigyelés.
|
Szártalan bábakalács |
|
Ki lakik itt? |
Fáradtan felfelé néztem, mikor egy hütte teteje villant ki a zöld hegyoldal felett. Reméltem, nagyon reméltem, hogy ez már a cél, az Enzianhütte. A következő pillanatban lenéztem a lábam elé és egyetlen szál enciánt pillantottam meg. Mi ez, ha nem egy jel? :-)
Utolsó nekirugaszkodás és ott volt a “mi” hütténk, sőt mellette a Moaralm, a Hochgernhaus, és a Staudacher Alm is. Ennyi egy helyen!
|
Moaralm |
|
Hochgernhaus, itt éjszakázni is lehet |
|
Enzianhütte 1.400 m |
A jól megérdemelt frissítő hamar elfogyott és az elégetett energiát is sikeresen pótoltuk. Repülőket is figyelhettünk, ebben a magasságban repkedtek a közeli unterwösseni reptérről szálltak fel.
|
Kár, hogy nem volt tiszta időnk |
|
Alattunk a Moaralm |
Amikor elteltünk a látvánnyal és újra erőre kaptunk indultunk lefelé. Ez alkalommal - és egyúttal először mióta hegyeket mászunk - történt meg, hogy lefelé a kőzúzalékon haladva egyszer csak kicsúszott a lábam alól a talaj és egy hatalmasat estem. Éreztem, hogy elveszítem az egyensúlyomat, próbáltam a karjaimmal azt visszanyerni, de a lejtő erősebb volt és már csak anyum szavai csengtek fülemben “esni is tudni kell”. Na erre koncentráltam, hogy megfelelően essek és sikerült is. Magam sem tudom, de a nagy esésben lejtőnek lefelé oldalt landoltam és nem lett semmi bajom. Még egy zúzódás sem, egy fájdalmas pont sem. Nem is értem! Azt hiszem megtanultam esni. :-)
|
Erdei szeder |