Jó pár hét lemaradással pótolom a tavasz jöttét az Alpokba. A természet ajándéka az egyik legszebb ajándék, főleg ha az időjárás is együtt játszik.
Az idei alpesi krókusz-terítékre minden teljesen úgy jött össze, ahogy a nagy könyvben írva van.
Két évvel ezelőtt a hó “beleszólt”, három éve túl korán mentünk, a tél sokáig tartott és tavaly sem sikerült.
A Duftbräu fogadótól indultunk, cél a Heuberg lábaihoz igyekeztünk, ahol előbb a krókuszok, majd az enciánok teszik igen vonzóvá a hegytetőket, lankákat. A rengeteg, már parkoló autó jelezte nem leszünk egyedül. A vízesés mellett haladtunk, a nedves, olykor sáros erdei úton.
Rengeteg apró harangú nyíló virágra bukkantunk, amit először láttam ekkora mennyiségben nyílni. A levelei pontosan az ikrás fogasírhez hasonlítottak. Sejtettem, hogy annak a rokona és valóban. Ez a krémszínű változat a bókoló fogasír. A hűvos hegyi klíma, a nyirkos erdők kedvelője. Tökéletesen így volt, eleinte borongós, fátyolos volt az idő, de később a nap is kimosolygott.
 |
| Bókoló fogasír |
Őket követték a májvirágok, erdei szellőrózsák és mocsári gólyahírek.
 |
| Májvirág |
 |
| Szellőrózsa |
 |
| Mocsári gólyahír |
Majd az első csoportos krókuszok is megjelentek pedig még volt előttünk jó pár méter táv, erdő, emelkedő.
Van aki az erdő szélén így pihenve tölti a hétvégét.
Az erdőn át egy család röpke beszélgetését kaptam el:
“Anya, miért van itt annyi gyökér?” (kisfiú)
“Mert ilyen sok itt a fa. Mind a fák gyökerei, megtartják azokat, hogy sokáig tudjanak állni. ” (anya)
“Az embereknek is vannak gyökereik?”
“Nincsenek, az emberek kirándulni szeretnének.”
 |
| Édesgyökerű páfrány |
 |
| Aranyveselke |
 |
| 1000 m körül járhattunk, hófoltok jelentek meg |
Felértünk és ott voltak, beterítették a hegyoldalakat lila és fehér fejükkel...
Képtelenség volt betelni a látvánnyal, ennyi krókuszt egy helyen soha sehol sem láttam. Még sokáig élveztük a tavasz ajándékát.