Végre elhúzódnak a felhők, végre kék lesz az égbolt, végre melegít a napsugár…
Élt itt a vízparton egy hatalmas nagy fűzfa. Kivágták olyan egy-két éve. Azóta jól látszik micsoda törzse volt, mintegy három méter átmérőjű. Minden évben termett rajta a fodros gévagomba, több család.
 |
| A pár évvel ezelőtti fűzfa gomba-pompában |
 |
| Ezt, a már kivágott rönköt tavaly ősszel fotóztam |
Az év eleji enyhe idő kicsalogatta a rönkön a gombát és a rossz idő tönkretette. Remélem tavaszra ismét kifodrosodik a már belül korhadt fűzfarönk.
 |
| Az elmúlt hétvégén készült kép |
Egy sor bokorrózsa alatt - ami kopár - most fedeztem fel egy réztáblás emlékkövet. Áll ugyan előtte egy két méteres kő is két jellel, de értelmet számomra csak most kapott. Nyaranta úgy benövi a földbe tett táblát a növényzet, hogy eddig elkerülte a figyelmem.
Marco Pogacnik szlovén szobrász műve 1997-ből. Ez a kő további négy kő közül az egyik, mely szimbólumai az Alpok egységének több országon át. Így Ausztria (Villach), Olaszország (Meran), Szlovénia (Maribor, Bohinj), és Németország (Gstadt - Chiemsee) között.
Kinagyítva képzeletben vezessétek ujjatokat a szimbólum jelén. A végtelen egy rajza.
Kár, hogy ilyen eldugott helyen van ez a szép szimbólum. A művésztől a világ több pontján található kiállított szobor. A szobrászat mellett író, tanító az ezotéria területén. Tavaly nyáron a Bükkben tartott előadást.