Itt vannak, egyre többen és most már 1.000 m magasságon is jelzik, a hó vonuljon vissza, hogy ők boríthassák el az erdei talajt…
Májvirág, erdei kankalin, illatos kikeleti bangita.
 |
| Kikeleti bangita |
A Tegernsee Höhenweg utat választottuk ezen az évszaknak kissé szokatlan meleg, de viharos-szeles napon. Az út hirtelen emelkedővel egy fenyőerdőn keresztül vezetett. Az intenzív illat a fák közt emlékeztetett a karácsonyi friss fenyőállításra, épp százszoros töménységben. Nem csak a fák, de aláhullott tűleveleik puha avara is ontotta magából az illóolajat.
Szeretem a fákat, mindet, de a fenyők valami miatt közelebb állnak hozzám. Egyszerűségük, illatuk, sudárságuk, formájuk élő, majd megmunkált formában, puhaságuk, sokoldalúságuk és hosszan megmaradó enyves illatuk.
 |
| A tűleveles talaj puha, mint egy szivacs |
 |
| Szívós, a köveken és megél |
 |
| Májvirágok |
Elbűvölően díszítik a pici májvirágok az ébredő avart. Szebbnél szebb példányokat láttam és fotóztam. Mégis azt kell, hogy mondjam a képek meg sem közelítik a valóságot. Fényképezőgépem képességei határosak, a lila és kék színek keverékeit nem adja vissza élethűen. A valóságban sokkal teltebb, intenzívebb ez a lilás-kék.
 |
| Erdei kankalin |
 |
| A pettyes tüdőfű is bontja szirmait |
 |
| 1000 m magasan még ugyan hó van, de már nem olyan sokáig |
 |
| Itt valaki már felébredt téli álmából, elolvasztotta a havat a bejárat előtt |
Hirtelen a távolban a fenyők tövének egyikénél egy fehér követ fedeztem fel. Nem mentem oda, hogy közelről megnézzem (most már bánom!) csak a gépemmel közelítettem rá egy fotó erejéig. Nagyon különleges. Az is lehet, hogy valaki emlékül helyezte el oda.
A fák közül egyszer csak smaragd színével kivillant a Tegernsee egy része.
 |
| Tegernsee |
 |
| Rottach-Egern települése |
A hó alól kilátszik már a telt zöld...
Elértük az 1060 m magasan álló Riederstein fogadót, a Galaun hegységben. Szép kilátás nyílik innen a völgyre, a távoli hegyekbe, de a tavat nem látni.
 |
| Riederstein fogadó |
“Magasból nézve mosolyogni való minden szívfájdalom, bizony sokszor még a magunké is.” Hans Christian Andersen
Az udvaron egy időjárásjelző kő áll. Gyakran láttam már ehhez hasonló vicces "bajorságot".
Az időjárás jelző kő alatti táblán ez áll:
Ha száraz, akkor napos
ha nedves, akkor esős
ha himbálózik, akkor szeles
ha láthatatlan, akkor ködös
ha fehér, akkor havas
ha eltűnt, akkor ellopták… :-)
 |
| A bejárat már húsvéti |
Nem volt olyan jó idő, hogy a teraszról élvezhettük volna a látványt. A meleg főn itt viharos szélben ért bennünket, be kellett menni.
A fogadó igen kedves kis helyiséggel várja a betérőket. Majd teltház volt aznap, 35-40 fő, épp hogy kaptunk helyet egy nagy asztalnál mások mellett, ami egy zöld cserepes kemencénél állt. Melegek voltak a cserepek, jó volt hozzá dőlni, kifelé bámulni, látni a még havas hegycsúcsokat, a szélben lengedező madáretetőket. Odabenn mindenki zsivajgott.
Az jutott eszembe, mikor ebbe az országba jöttem erősen kellett koncentrálnom, hogy megértsem miről is beszélgetnek egyes asztaloknál. Amikor az anyanyelvén hallja valaki a háttérbeszélgetéseket oda sem kell figyelni, innen is onnan is felkap egy egy csevegést. Na de egy idegen nyelven ez nem így működik. Pontosabban a kezdetben nem így működött. Most tudatosult bennem, hogy úgyanúgy “felkapom” a témákat, mint anyanyelvemen. Jó érzés. Mindig tanul az ember lánya, olykor észrevétlen.
Fából készült falak. Tipikus bajor belső, fa karnisokkal, söröskorsókkal, nagy feszület az egyik sarokban, családi fotók a falakon és sok trófea. Mindenki zsibong, a társaság folyamatosan cserélődik. Vannak akik pici babával érkeznek, mások lábainál hűséges kutyáik pihennek. Szeretem ezt az atmoszférát, van benne valami ősi, hagyományt őrző, valami magávalragadó erő.
 |
| A starttól északra keressétek Galaunt, ahol jártunk |
 |
| Tegernsee címere |