"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

2014. augusztus 19., kedd

Névtelen vízesés és majdnem egy gombócfesztivál is

Augusztus 15-e Bajorországban munkaszüneti nap, Maria Himmelfahrt. Jó alkalom a hegyekbe menni, mielőtt a 8. bajor Gombócfesztivált Fischbachau-ban meglátogatjuk. Noha az időjárás nem a legszebb oldaláról mutatta magát, melegen öltözve vágtunk neki.  
Niederaudorftól a Tatzelwurm vízesésések mellett egy igen szerpentines út vezet Bayrischzell felé tovább a Schlierseehez vagy Fischbachauba.
A szerpentines út egy hajtűkanyarjában egy híd mellett parkoltunk és elindultunk a völgyön át.



  
Auerbach (Auer-patak)


Nehéz felhőkkel kűzdött a nap és a felhők sokasága látszott győzni. Erős, hideg szél fújt, inkább éreztem a napot októberinek, mintsem augusztusinak.
A távolból megpillantottunk egy vízesést, rögtön volt konkrét célunk, haladtunk az Auerbach patak folyásával ellentétes irányba. Volt, hogy keskeny léces fahídon keltünk át. A patak partja a vizimentáktól illatozott, a legelők oldalában mindenütt mosolyogtak a szártalan bábakalácsok.

A vízesés, ahová igyekszünk


Vizimenta
Szártalan bábakalács

Kúszó iglice
Aprócska harangvirág
Egy fázó méhecske a bogáncsba bújva
Réti füzény



Egy-egy fazsindelyes alm adta jeléül emberek nyomát, tehenek legelésztek, elkerítve kisbocik és két ló  szabadon eszegetett egy utánfutó árnyékában. Érdekes mód, el nem mentek volna az utánfutó mellől, pedig nem lett volna semmi akadálya.




Fazsindelyes házak
Az istálló egy ablaka


Hamarosan elértük a vízesést, de nem találtam feliratot, hogy is hívják ezt a természeti szépséget. Utólag a neten bogarászva találtam meg, hogy Arzmoos-vízesés a neve. Hát persze, - milyen unspektakulär - az Arzmoosalm közvetlen szomszédságában van 1.006 m magasan.

Arzmoosalm 1.006 m-en



 




A vízesés elmélyedéséből csak az zökkentett ki, hogy nehéz, szürke egybefüggő felhő nyomult a mögöttünk lévő hegyek felől.



Elmossa a Gombócfesztivált Fischbachau-ban az idő - gondoltuk. Igyekeztünk vissza az autóhoz és reménykedtünk, hogy azt a falut kikerüli a gomolyfelhő.
Korán megtanultam, hogy az itt élők jobban ismerik a hegyeket és hozzá a szeszélyes időjárást. Már messziről hírdették a táblák az útszélen, hogy a Gombócfesztivált az időjárásra való tekintettel elnapolják augusztus 17-ére, vasárnapra. Aznap nem ettünk gombócot, igyekeztünk haza. De vasárnap - gondoltuk!


Pár percre rá a nagy felhő kiengedte zsilipjeit és szakadt az eső. Gyorsan jött nagy erővel és gyorsan is ment. A Nap elűzte és ajándékul itt hagyta szivárványhídját emlékbe.