"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

2014. augusztus 7., csütörtök

A 19. századi festők völgyén át

Beérőben van valami, látni a színeken, érezni az illatokon és a nap járása sem olyan magas már.
Pirulnak, lilulnak az erdőben is a termések sorra. Hullanak a vadon növő fák termései is. Darazsak, hangyák jönnek a szaftos gyümölcsökre. Az erdőkben is kezdenek a sárguló levelek aláperegni, előfordul, hogy szárazságuk roppan a lábunk alatt. A patakok vize is egyre frissül.
Brannenburg erdeiben bóklásztunk a hétvégén, játszottunk a hangos patak vizével, számolgattuk a lassan úszó felhőket az égen.


Szeretek öreg házak között nézelődni, annyi mindent tudnak mesélni még egy távoli idegennek is. Az itteni építkezési stílus és a hozzá tartozó szokások egyébként is érdekesek számomra.




4-5 cm-es darazsak jönnek a hulló gyümölcsökre


A házak között indultunk az erdőbe, amerre egy patak csobogását hallottuk. Az éjszakai eső nyomai még látszódtak, páradús levegő vett bennünket körül.




Méteres selymes hosszú szálú békarokkák nőttek mindenütt. Ez a kevésbé jelentős növény formájával, kecsességével mindig rabul ejt. Olyan jó cirógatni. :-)

Zsurló (békarokka) és harangvirág



ördögszem
Sárga zsálya

Erdei tisztesfű 


Gyönyörű nagyszemű som


Okos kamerám annyira okos (:-)), hogy képes felismerni mikor fotózom egy szál virágot, mikor tájat vagy épp egy arcot. A kijelzőn arc fotózásakor - és csak akkor - megjelenik egy sárga keret. Nos, a szeder gyümülcsét készültem az árnyasban fotózni és hirtelen megjelent a kijelzőn a sárga keret… komolyan egy pillanatra a kamera mögé lestem a bozótba, hátha meglátom azt az erdei manót vagy tündért, “akit” a kamera fókuszált… :-D Nem láttam meg és azóta is hiába vizsgálgatom a képet, nem látom egyiket sem rajta. Ti esetleg???


Hányszor próbáltam már tiszafát magról hajtatni, még sosem sikerült és most itt ennek az erdőnek az alján kaszálni lehetett volna a sok-sok tiszafanövendéket.


A kis pataktól elérkeztünk egy szélesebb, lépcsőzetesen kialakított hangosabb patakhoz, benne kavicsokkal, benne növő rózsaszín virágokkal.




A vízfalon túl...
 
Bíbor nebáncsvirág
A patakban állva készítettem egy rövid csobogós videót.

 
“Csak rajtunk múlik, hogy merre lépünk,
Mi lesz a sorsunk, és lesz-e vétkünk,
Zajló folyóval úszunk az árral,
Vagy hűs pataknak gyöngytarajával.” 
Varsás Frigyes

Az erdőből kiérve elértük a festők völgyét, leültünk egy padra, párom elaludt én számolgattam a felhőket...


 



Petersberg






Ebben a bejegyzésben van egy fotó, amit valahányszor megnézek ezer meg ezer érzés és gondolat tör fel belőlem, számomra fantasztikus, hogy mennyi mondanivalót/leírnivalót takar. Valami miatt más, mint a többi... Melyik fotóra gondolok?