Két éve említettem már a Zillertal környékét, akkor egy gyűjtőtónál a Durlaßboden nevű tónál és annak környékén jártunk.
Az Inn folyót követve Rosenheimből Innsbruck felé nem feltétlen kell az autópályán menni, a 171-es út vele párhuzamosan visz a Zillertal felé.
Célállomásunk Zell am Ziller települése és környéke a hegyekben volt. Eredeti tervünk az volt, hogy a felvonóval Rohrbergnél felmegyünk. Épp amikor odaértünk kezdték meg az ebédszünetet. Ezen a csodás helyen várakozzunk? Nem ezért autóztunk ide egy órát...
Egy anyuka két gyerekével is épp ott várakozott, ők már az erdőből jöttek, a két lurkó kiskosara tele volt mindenféle fantasztikus dologgal. Páfránylevelek, erdei szamóca, hárs, gallyak, moha, kavicsok sőt apró áfonyabokrocskák, amiről szemmel láthatólag már hiányzott a termés java, mert mindkét gyerkőc szája és nyelve csupa lila volt az áfonya levétől. Beszélgettünk és az anyuka - mint helybéli - barátságosan ellátott bennünket mindenféle jó tanáccsal, hova-merre érdemes kirándulni, hol-mit láthatunk. Szeretem, ha kedves helyi emberekkel szóba lehet elegyedni, annyi érdekeset tudok meg tőlük, olyan más az íze a környéknek…
Így esett, hogy nekivágtunk a hegyeknek és nem vártunk a felvonóra.
 |
| Zillertal a Ziller folyóval |
Zell am Ziller kis települését a 8. században szerzetesek alapították, ezért is a falu címerében egy szerzetes látható, egyik kezében egy keresztet, a másikban egy templomot tart.
Később, itt a hegyekben Hainzenberg településénél - ahol mi is egy sziesztáztunk - aranyat találtak, ami aztán igencsak fellendítette a környék értékét. Egészen az 1900-as évek elejéig bányászták itt ki ezt a nemesfémet. Ma már egy múzeum látogatható az azóta kiürült bányák és a bányászat múltjáról. (Belépő 12,- Euro/fő 2014) Egy piros kisvasút is szállít fel utasokat az idilli hegyoldalba, ahol az aranybánya múzeuma és egy állatpark is található a gyerekeknek.
A völgyben, amerre a szem ellát mindenütt felvonókat lehet látni. A Zillertal egy igen kedvelt és közismert téli síparadicsom. Azonban az volt a benyomásom, hogy nyáron nincs olyan nagy érdeklődés. Kevés túrázóval, kerékpározóval találkoztunk. Június van, iskolaszünet, szabadságok, sem a hegyekben, sem az éttermekben, kávézókban, sem a falvakban nem éreztem a turizmust. Pedig micsoda hely!
A völgy odafentről ebben az évszakban is maga a paradicsom! Tiszta időnk volt, napsugárzós kilátás, virágzó hegyoldalak, friss és száraz szénaillat, virágzó hársfák, édesen illatozó erdei szamócák. Héjják vijjogása a távolból, az erdő árnyékában az erdei énekesmadarak csicsergése. Jól esett leheveredni a fűben, semmire sem gondolni csak átélni a pillanatot, betelni a látvánnyal.
 |
| A völgyben kacskaringózó Ziller folyó |
 |
| Rózsabogár dömping |
 |
| Hársfák |
Egy kiadós ebéd után indultunk le Zell am Ziller kis falujába. Ezen a vasárnapon úgy tűnt, mintha a település kihalt lenne, pedig nem. Csak néhány emberrel találkoztunk, csend volt, tisztaság és virágok.
 |
| Zell am Ziller címere |
 |
| Kristálytiszta Ziller |
 |
| Viszlát Zillertal, még találkozunk!!! |