Úgy tűnik a vércse-varjú csata befejeződött nálunk, nem látom és nem hallom már rég a varjakat, de a vércsepár is ritkábban mutatkozik. Remélem a gyanúm igazolódik, hogy a vércsék győztek és már költenek…
Odahaza egész más csatákban volt részem! Mit csaták, véres öldöklések… aki nem bírja kérem zárja is most be a blogot! Bár hozzáteszem ez is hozzátartozik a természet rendjéhez.
Amióta az eszemet tudom mindig volt macskánk. Kerti macskánk, nem szobacicus(ez nem negatív értékű). Akinek már több macskája volt, az tudja, hogy ahány annyiféle karakter. Talán sosincs két egyforma, én legalább is még nem találkoztam olyannal. Volt nyájas, harcias, magának való, csintalan, légtornász, lusti és még sorolhatnám…
Most, hogy otthon jártam találkoztam először Tigrissel. Két házzal odébb lakik, bár míg odahaza voltam inkább volt az az érzésem, hogy a miénk… :-)
Tádáááám, ő Tigris:
Oké, nem néz ki úgy, mint egy tigris, sőt... :-) hogy mégis miért Tigris, az az alábbi képek alapján lesz egyértelmű...
Úgy kezdődött, szülők mesélték van egy macskánk… szem felcsillan, gyerekkori emlékek bevillan… -hol? had nézzem már!
Tigris félelem nélkül jött, szólongatásomra azonnal odabújt, nyávogott, dorombolt, dörgölődzött, de nem akárhogyan… pofácskája jobb és bal oldalát erőteljesen hozzámdörzsölte, igen ez a legjobb kifejezés rá, már-már vadul az emberhez vagy egyéb tárgyhoz. Szerelem első látásra, lássuk csak milyen is a “személyisége”.
Hallottam igen jó egerésző. A kukoricás góréban meg a komposztban van is belőlük bőven. Ezért jött Tigris, hogy ezen a túlkapáson változtasson, az egyensúlyt kérem meg kell tartani.
Napi program, reggel: Tigris meglátogatása, hogy aludt, hol aludt, hogy fogja az egereket. Nem kellett sokat várni. Mint idomított kutya jött velünk a tett színhelyére, lesben állt majd hosszabb rövidebb várakozás után győzelemittasan hozta az elejtett egeret. A hintapad, a nyugágy és anya virágágya (huh, a végzet virágai) közt volt a véres gladiátori harc...
Tigrislelkéhez híven először egérutat adott az áldozatnak (borzolta önnön idegeit is) - bizonyos határok között - majd éles karmaival húzta vissza magához a halálra rémült menekülőt.
 |
| Lesben |
 |
| Játék indul! |
 |
| Spuri... |
 |
| Gyere csak ide... |
 |
| Meneküléééés... |
 |
| Hohóóó... |
 |
| Villódzó szemei előtt egy egérszaltó |
Miután a szerencsétlen pára ötvenszer le lett vadászva kiadta utolsó leheletét, az élettelen test játékszerből finom falatokká vált…
 |
| Egér tetem hassal felfelé |
 |
| Már csak a farkinca van hátra |
Ezek a csaták naponta 4-5-ször ismétlődtek, amit mi észrevettünk, ki tudja esetleg többször is. Minden egér után igen szomjas volt a vadócunk, vizet nem kért, tejet, azt viszont nyakalta minden egyes egér után. Már-már azt hittem azért ez a nagy egérirtás, mert utána kinyávoghatja a tejet magának… :-)
Egy alkalommal olyan pimasz volt a nagy vadász, hogy a halálra rémült még élő egérre egyszerűen ráfeküdt. Szegény cincogi a macsek hasa alól kandikált ki...
 |
| Hasa alatt az egér |
 |
| Kifáradtam.. |
 |
| Az az én tejecském! |
Bevallom, ezen a pár utolsó képen trükköztünk apuval… :-D a már kinyiffant egeret tettük a szomjas vad elé… :-D
Egy nap a nagy stüszi egy vadgalambbal bírkózott meg, vadul tépte a madár tollazatát, hogy a finom húshoz hozzáférhessen. A fél udvar galambtollal volt terítve, de Tigris se nézett ki másként… :-)
 |
| Már csak a szárnyak vannak hátra |
 |
| Tollas Tigris |
Aznap nem volt neki elég a húsos vadgalamb, utána még 4 egeret lenyomott…
 |
| Vérengző egy Tigris |