"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

2014. április 13., vasárnap

Erdőt jártunk, vizet láttunk…

Fátylos volt az idő, alkalmas erdőt járni, medvehagymát gyűjteni. A közeli erdőben nem voltunk egyedül, sőt korábban már sokan járhattak itt, mert a fokhagymaízű növény már igen csak ritkítva volt. Persze jutott még bőven, kosaraink hamar teltek a szaftos levelekkel.


Medvehagyma
Aztán találtam valamit amiről akkor még nem tudtam mi az. A levél és szár találkozásánál egy magszerű bogyócska lenne az ismertetőjele. A virágja még nem nyílt ki. Mára már beazonosítanom, és az ikrás fogasírről van szó. Hamarosan kibontja ibolyaszerű lilás szirmait.



Keltike
Erdei ibolya
Meténg
Kék nünüke
Mikor elég medvehagymát gyűjtöttünk, tovább mentünk és egy erdei rendezett, őrzött tavat találtunk. A tavat a völgy aljában alakították ki, körös-körül hétvégi házak, később megtudtuk van aki itt él. Közelebb menve egy nagyon kedves házaspár invitált bennünket menjünk csak nézzünk szét, a tavat körbe is lehet járni.






Kedvesen invitáltak be a házukba, meséltek hogy is élnek itt májustól októberig és csak télre költöznek haza a városba. Micsoda szép világ a lankás tóparton! Mennyi szép növény, gondozott területek, madarak, vizi élőlények, no és persze halak a horgászoknak.
A tóparton a fátyolos napsütésre óvatosan merészkedett elő egy gyönyörű kékes fejű zöld gyík.

Zöld gyík figyel
A sziklakertek hálás lángvirágja
Nőszirom
A háziak etetik az énekes madarakat, így közel engedtek magukhoz a tengelicek és a rigók is.
  
Tengelic

Rigó
Jó volt felfedezni egy újabb gyöngyszemet ebben a rohanó világban és abból töltekezni!