Fátylos volt az idő, alkalmas erdőt járni, medvehagymát gyűjteni. A közeli erdőben nem voltunk egyedül, sőt korábban már sokan járhattak itt, mert a fokhagymaízű növény már igen csak ritkítva volt. Persze jutott még bőven, kosaraink hamar teltek a szaftos levelekkel.
|
Medvehagyma |
Aztán találtam valamit amiről akkor még nem tudtam mi az. A levél és szár találkozásánál egy magszerű bogyócska lenne az ismertetőjele. A virágja még nem nyílt ki. Mára már beazonosítanom, és az ikrás fogasírről van szó. Hamarosan kibontja ibolyaszerű lilás szirmait.
|
Keltike |
|
Erdei ibolya |
|
Meténg |
|
Kék nünüke |
Mikor elég medvehagymát gyűjtöttünk, tovább mentünk és egy erdei rendezett, őrzött tavat találtunk. A tavat a völgy aljában alakították ki, körös-körül hétvégi házak, később megtudtuk van aki itt él. Közelebb menve egy nagyon kedves házaspár invitált bennünket menjünk csak nézzünk szét, a tavat körbe is lehet járni.
Kedvesen invitáltak be a házukba, meséltek hogy is élnek itt májustól októberig és csak télre költöznek haza a városba. Micsoda szép világ a lankás tóparton! Mennyi szép növény, gondozott területek, madarak, vizi élőlények, no és persze halak a horgászoknak.
A tóparton a fátyolos napsütésre óvatosan merészkedett elő egy gyönyörű kékes fejű zöld gyík.
|
Zöld gyík figyel |
|
A sziklakertek hálás lángvirágja |
|
Nőszirom |
A háziak etetik az énekes madarakat, így közel engedtek magukhoz a tengelicek és a rigók is.
|
Tengelic |
|
Rigó |
Jó volt felfedezni egy újabb gyöngyszemet ebben a rohanó világban és abból töltekezni!