Már többször jártunk a Seiseralm-nál, de még csak érintőleg írtam róla a Chiemsee körtúra bejegyzésnél. Az elmúlt hétvégén egy új úton közelítettük meg a kimagasló pontot (714 m), ahonnan szép kilátás nyílik a bajor tengerre.
 |
| Irány a Seiseralm |
Új útvonalon egy túra, ami mindig az újdonság erejével csábít, vajon mit kapunk ez alkalommal.
Ragyogó napsütésben, felhőtlen kék éggel, de csípős széllel indultunk el Rottau/Adersberg egy parkolójából. Néhol házak a csobogó patakok mentén.
Zöld illat terjengett a levegőben, mindenütt tavaszi virágok nyíltak. A patakparton, erdők alján szőnyegként borították be a tavaszi tőzikék, erdei kankalinok és a számomra legbájosabb tavaszi virág az apró lila májvirágok a talajt. Egész domboldalak lilásba öltöztek!
 |
| Tavaszi tőzike |
 |
| Erdei kankalin |
 |
| Farkasboroszlán |
 |
| Krókusz |
 |
| Barka |
 |
| Májvirágok |
 |
| Májvirág és szellőrózsa kombó |
Csörgedező patak mentén haladtunk, melyet a zöldülő mező kötött össze a hegyoldallal. A mezőkön foltokban állt a víz, az olvadó hólé gyűlt össze az erekben, patakokban. Az átázott föld üregjein csorgott, buzogott ki a víz, mint megannyi megnyitott vízcsap. Üdítő látvány és hang egyben!
Elszórtan házak, gazdaságok, pisztrángnevelde és kis kápolna az itt élőknek.
 |
| Pihenő a kirándulóknak |
Olykor felbukkant a láthatáron a közeli Chiemsee, hideg szele arcunkba mart.
Az útszéleken még álltak a narancs-fekete faoszlopok. Télen, ha behavazik jelzik merre kanyarog az út, nyárra begyűjtik őket.
Egyszer csak a zöld semmi közepén egy kör alakú fazsindelyes toronyra lettünk figyelmesek. Először azt gondoltuk magántulajdon. Ezt kideríteni közelebb mentünk és olvashattuk, hogy egy mini víztorony magaslik ott, szép panorámával a környékre.
A víztornyot egy a környéken született mérnök és politikus állítatta 1954-ben.
Természetesen felmásztam a torony oldali lépcsőjén a kilátásért. A szél majdnem lefújt olyan erős volt odafent.
 |
| Eltávolodva |
Válaszúthoz érkeztünk. A rövidebb út vitt volna a Seiseralmhoz, a másik út kerülővel az erdőn át a Wolfsschlucht mentén szintén az almhoz. Farkas-szurdok, jól hangzik, biztos érdekesebb, mint a rövidebb út. Elindultunk felfelé az erdőn át.
 |
| Alattunk a szakadék |
Az erdőalji avarban sárgán vírítottak a martilapuk és kevésbé feltűnő rokonaik, a fehér acsalapuk.
 |
| Martilapu |
 |
| Fehér acsalapu |
Függőhídhoz érkeztünk, majd hirtelen emelkedett a gyalogút, kövekkel, gyökerekkel megspékelve.
A Bad Reichenhalltól Rosenheimig haladó egykori sóvezetékek erre futnak. Néhol látni is lehet belőlük. Erről a témáról már egy szép őszi kirándulás során írtam.
Itt következett a túra horror része. Jó kis meredek, magas fokú lépcsőzés!
A fokok után az erdő fái között a Chiemsee ismét felbukkant, majd hamarosan a Seiseralm piros teteje.
 |
| Herren és Fraueninsel |
 |
| Seiseralm |
 |
| Chiemsee |
A fogadó teltházas volt a napos időben. Egy frissítő után a másik, rövidebb úton mentünk vissza.
 |
| Összenőtt fák |
 |
| Fehér májvirágok |
 |
| Bernau és temploma St. Laurentius |
 |
| Jó, hogy itt vagy tavasz! |
MerkenMerken
