Jön a tavasz, nincs már kétségem felőle!
Végre a régi, melegen arcomat sütő nap tolta szét a felhőket reggel. Még nagyon párás volt, mikor elindultam, de minden sugárzó jónak ígérkezett.
Az árnyékban még lógnak a jégcsapok, de napjaik megszámlálva. Csöpög, kopog az eresz mindenütt. Izgatottan csivitelnek a madarak - ők előbb értesülnek - az éjszakai munkás is dolgozott a folyóparton...
A hegyekből összegyűlt hólétől és a sok esőtől a Mangfall folyó is megdagadt. A nap egyre melegebben sütött, kékült az ég, a madarak egyre hangosabban kiáltották “jön a tavasz!”
A patakparton eltűnő hó alól a föld is fellélegzett, elengedte, kiizzadta páráját.
Feltöltődve álltam a párában, mint egy szaunában - ezt földanya adta, - szippantottam magamba a nedves földillatú levegőt, arcomat melegítette a nap. Ébredés - újjászületés a téli napok után.
„Az emberek többsége az újjászületés fogalmát csak a tényleges halállal tudja összekapcsolni, holott egy emberi élet során többször is újjá kell születni a fejlődés érdekében.“ Boldizsár Ildikó