Haladtunk tovább az északi tengerpart szélén. Kerestünk magunknak egy védett piknikre alkalmas öblöt. Barátainkkal, hátizsákkal, plédekkel.
Meg is találtuk a megfelelő helyet a semmi közepének szélén.
A szigetnek csak ebben a kis rádiuszában rengeteg kőbástyát láttunk, egykori katonai megfigyelőpontok, földalatti bunkerek, szintén megfigyelőpontok gombaszerűen emelkedtek ki a földből.
Akár harcias népnek is tekinthető lehetne a szardínia ember (lehet volt egykor, meg azért a vendetta sem olyan régi cselekedetek sora itt a szigeten is), de ilyen tapasztalatunk nem volt. Igaz, vendégszeretet sem árad a turista felé. Érdekes összevetnem a pár hónappal ezelőtt megélteket Andalúziában. Nem vizsgáltam felül adatokkal a megélhetési és jólléti rátát, - csak a benyomásaimra hagyatkozom - sejtem, hogy nem sok különbség lehet, mégis az ottani kedvesség és figyelmesség a turisták iránt is szembetűnő volt.
Sőt, ha a szárdok nemzeti zászlaját nézzük meg, ami kevésbé hasonlatos az “átlag” zászlókhoz, fehér alapon vörös kereszt tagolta négyszög, melynek négy sarkában egy-egy homlokpántos fekete emberfej látható. Nem túl barátságos.
 |
| Szardínia zászlaja (Forrás: Wikipedia) |
Ellentmondó magyarázatok fűződnek a lobogó eredetéhez. Az egyik és leggyakoribb mórok vagy szaracénok felett aratott nagy keresztény győzelmet követően ajándékba küldött négy levágott ellenséges fejre utal a motívum…
Szardínia valami egész másról is híres a légylárvás (!) sajton túl, amit nem kóstoltunk meg (az EU betiltotta, persze ez nem mindenkinek akadály). Ugyan fogékony vagyok minden újra a gasztro területén is, mégis az én határaim is végesek.
Sokkal inkább arról, hogy itt a legmagasabb a száz éven túliak aránya Európában. Ennek több összetevője is lehet, mint pl. az itt élők nem túl magasak. Tény, ezt tapasztaltuk mi is, inkább alacsonyak és vékonyak. Minden bizonnyal az egyfajta elszigetelődés, a táplálkozás, a tengeri só és a minimális civilizációs ártalom.
A szálak összefutnak. Épp a napokban láttam két teljesen független műsort egymástól. Az egyikben a szárdok magas életkorát vizsgálták. Ottani orvos nyilatkozott, "van" páciense, aki 100 felett van és még soha semilyen gyógyszert nem szedett. Ez ám a művészet! Méghozzá életművészet!
A másik műsorban a több mint 5.000 éves, gleccserben talált jégemberről, Ötzi-ről volt szó. Legutóbbi vizsgálatok szerint a dns-e nem egy olasz vagy osztrák emberéhez hasonlít, mint várható volt, hanem egy SZÁRDÉÉ! Na, nem azért, mert Ötzi Szardíniáról vándorolt volna az osztrák Alpokba, hanem azért, mert a szárdok dns-e hasonlít a leginkább az 5.000 éves európai emberéhez. Voila!