Dominikai Köztársaság, a zöld sziget 2.

Az első reggel hova máshova vezethetett volna bennünket, mint az óceán partjára. Vad, tarajos, fehér-habos hullámok csapódtak a finom homokos partra, ezer meg ezer tengeri érdekességet kimosva.

A hegyek mögül felkelő nap, az erős szél magával ragadta a sós óceán cseppjeit és szórta a partra. A levegő sűrű párás homállyal takarta el a távolt. Olykor a napsugarak is érvényben részesülhettek a szélnek köszönhetően. Ottlétünk alatt nem volt egy nap sem szél nélkül.

 

Romantikus kulissza esküvői kápolnával

Szállodánk egy öböl közvetlen partján feküdt, két másik szállodával együtt, egy lánchoz tartoznak (Riu hotellánc). Ami azt is megengedte, hogy bármikor a másik két szállodába is átsétáljunk, ott strandoljunk vagy étkezzünk, szórakozzunk. Többször is bejártuk, felfedezve mit rejt az óceánpart.

Hotelünk öble

A sziget északi része nem csak pálmafákból áll, több árnyat adó nagy levelű fa teszi kellemessé, árnyassá a napos partokat. Ellenben a sziget déli és keleti oldala kevés árnyékkal, magas főleg kókuszpálmával díszített. A növényzetről majd külön bejegyzésben írok.

Az óceán gyümölcsei vagy egykori gyümölcsei lenyűgözőek. Nem kell mindenért a vízbe menni, a víz gyakran kiveti magából azokat. Ha a szabályok engednék, akkor én legalább egy kofferrel pluszban érkeztem volna vissza a szigetről. Hihetetlen szépséges korallok, csigák, kagylók, vizinövények, “herkentyűk” és persze különleges kavicsok!!!

Ahogy a homokos strandok is sokfélék -- majd fehéres sárga, aranybarna vagy vulkánszürke -  úgy a partra vetett ajándék is mindig más.

Temérdek halott korall

Ezt magamnál tartottam az utolsó napig

Korallok

Különleges mintájú csigaházak

Tengeri sünök

Tengeri sün mészváza

Legyezőkorallok

Tökéletes mintázat

Műanyag keménységű vizinövény

Mennyi kavics

 

Apró kagylók

Shell kagylók

Több sziklás részen a kövek mélyedéseiben valami igen érdekeset fedeztünk fel. Nem mozgott, kőkemény felülete volt és úgy nézett ki, mint egy 5-6 cm-es őslény. Utólagos kutakodások után egy csigafajtáról lehet szó, cserepeshéjúaknak családjába tartozó és akár jó 30 cm-esre is megnőhetnek.

A parti homokba vájt lyukak egy-egy rákot rejtettek.

Olyan is előfordult, hogy mozgó kövek hevertek a lábunk előtt... Amiről aztán hamarosan kiderült nem is kő, hanem egy csigaház, de nem csiga a lakója.

Ügyesen megfordította a csigaházat és már igyekezett is el tőlünk. Egy-két fotó erejéig visszatartottuk, ami neki nem teszett és páromat kétszer meg is ollózta.

Voltak strandok, ahol a finom homokon túl alig találtunk mást, mint néhány partra vetett fatörzset. Milyen érdekes, hogy ott ahol sötét volt a homok a fatörzsek világosak voltak, ahol pedig a homok volt világos ott a fa fekete.

Finom puha homok többszörös nagyításban - csodás! 

Szinte folyékony volt a homok

 

Feltettem az i-re a pontot :-)